Meddig nyúlik még a szövegtest? Gothár Tamás verseiben a világban testként való létezés problémáját tematizálja – a verset, mint testet, kezeli. Szövegek és szövetek. A váladék megnyilatkozásának lehetőségei, precíz, kíméletlen betekintés a csontok, gyomrok, sejtek geometriájába. Összefüggéseket keres, gondolkodik, meglehetősen meta (me’t a’ jó!), és mentes az értékítéletektől – ami szintén szimpatikus dolog. Látványos átfedések, nyelvi kapcsolatok és képalkotások vannak jelen a szövegekben: „A friss tetem csupa nedv – kézmeleg, és milyen hiábavaló.” A szövegeket alaposan felépíti, van ívük, a mondatok meglehetősen pontosak, a verseket be tudja fejezni, nem szakadnak csak úgy félbe. Krusovszkyt parafrazálva: lebomlani milyen szép. Mitológiai utalások, intertextusok szövik át a verseket, néha indokoltak, néha viszont csak fitogtatásnak érzem, nem feltétlenül ad pluszt az egészhez, pl: „Ikarusz tetveket gyűjt egy tollpárnába.” Az ilyen utalások nem feltétlen utalnak intellektusra, sokszor csak ügyes internetes böngészési készség jelei. Valahogy veszélyesnek érzem manapság a mitológiával való direkt játékot, mert már olyan régóta és olyan sokan packáztak a dologgal, hogy az ember könnyen belebukhat és klisének hathat. Kérdés az, hogy Gothár Tamás versei képesek-e relevánsan nyúlni a görög mitológiához, vagy csupán legénykedésből vannak jelen az ilyen jellegű utalások? Véleményem szerint ez a költészet, amit művel, tök érdekes – és jól csinálja. Krusovszky Dénes, Nemes Z. Márió, Petri György és Bukowski hatásai talán a legszembetűnőbbek, na meg persze a Nirvana-dalszövegek. Habár ezek a versek inkább death metal dalok retorikáját idézik, csak szofisztikáltabbak. A testpoétika menő. Nagyon kortárs. Nagyon elnök. De meddig lehet ezt húzni? Azt hiszem, Tamás nagyon jó Bukowski-, Krusovszky-, Nemes Z.- meg Petri-verseket ír, de létezik-e az a pont, ahol azt mondhatjuk, hogy nagyon jó Gothár-verseket olvashattunk? Természetesen egy fiatal, kezdő költőtől aljasság volna számon kérni azonnal a saját hangot. Bár az, hogy Benjinek dedikálja egyik versét, még nem menti meg a kritika kíméletlen karmaitól, viszont nekem személy szerint ez a szöveg a kedvencem: a többivel ellentétben nem csupán versgyakorlat, kimunkált Telep-költészet vagy részlet a Testiáriumból, azaz a testversek végeláthatatlan korpuszából, hanem abban konkrétan kapunk valamit Tamás személyéből, márpedig a személyesség nagyon patent dolog, mert párbeszédbe lehet vele lépni. Már csak az a kérdés, hogy lehet-e diskurálni ezekkel a szövegekkel, van-e mögöttük tényleges gondolat, vagy csak nagyon szép képek, és tér-idő hajlítások leplezik a tartalom helyetti vákuumot? Kedves közönség, erre varrjál gombot!
(Elhangzott október 5-én, a kolozsvári Bulgakov kávéházban, az évadnyitó Bretter György Irodalmi Körön, ahol a meghívott Gothár Tamás volt.)
