Amikor egyszerű halandó 2015 őszén a Filmtettfesztre gondolt, egy lényeges részlet bizonyára elkerülte a figyelmét, nevezetesen. hogy a rendezvény puszta filmszemléből immár filmversennyé nagykorúsodott. A jubileummal kezdődően tehát rövidfilmes versenyszekciót is hirdet Filmgalopp címen, a fődíjasnak és közönségdíjasnak nem kevés pénzjutalommal. Ugyanakkor immár negyedik alkalommal Sárga Csikó-díjjal tüntetett ki egy olyan szakembert, aki az erdélyi filmes képzésben és filmgyártásban nélkülözhetetlen segítséget nyújt(ott). Az általánosan vett lovaglásból nyert terminológiánál maradva elmondható, hogy a jó pár éve tartó erdélyi filmvágtában a Filmtett (jelentős magyar állami támogatással) szakedzőt és zsokét egyaránt figyelemmel kísér és elismer, patkol, gyeplőt tart, a kezdőket nyeregbe segíti, és hajrára biztatja az ügetőket. Ha valaki átesik a ló másik oldalára, netán rossz lóra tesz, vagy összerúgják a patkót, a Filmtett még talán abban is segít.
Nem első alkalommal, több helyszínen zajlott egyidőben a fesztivál, de immár először nem kevesebb, mint 12 erdélyi város látta vendégül a kis- és nagyjátékfilmekből, illetve dokumentumfilmekből álló műsort. A szemle öt napon keresztül biztosított néznivalót az elmúlt egy év magyarországi és erdélyi filmterméséből, illetve alkalmat kínált a filmtámogatók tapasztalatainak megosztására és az erdélyi filmgyártásban is nyújtható támogatási formák részletezésére. Kolozsváron a Győzelem mozi melegvörös hangulatát minden vetítés előtt továbbizzította a csípőből tüzelő kovbojok párbaja Bertóti Attila szpot-animációjában, a Magyar Nemzeti Filmalap és a Médiatanács Média Mecenatúrája képviselőit, valamint egy kerekasztal-beszélgetést a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem látta vendégül.
Az első nap vetítései a teljes kínálat érzelmi végpontjait vázolták fel a nézőknek, hisz a Gerő Marcell rendezte Káin gyermekeinek tragédiáitól legtávolabb épp a rögtön utána következő Liza, a rókatündér bűvös világa állt, Ujj Mészáros Károly rendezésében. Előbbi olyan felnőttek életébe vet kutató pillantást, akik kamaszként gyilkoltak és fiatalkoruk börtönben telt, egyúttal keresi az életüket rombadöntő cselekedet személyes vagy családi indítékait is. Alapjául a Monory Mész András rendezte 1985-ös Bebukottak című dokumentumfilm szolgált (az ugyanazon évi torinói filmfesztivál nyertese), amely a tököli börtön kiskorú bűnözőivel készült interjúk sorozata. A gyilkos kamaszok itt távlati céljaikról is mesélnek, ezekből azonban semmi nem teljesült – derül ki Gerő Marcell filmjéből –, a kioltott élettel egyidőben saját sorsukat is végérvényesen megpecsételték. A ma negyvenes éveiket taposó, a társadalom által kitaszított, visszailleszkedésre képtelen férfiak ifjú önmagukkal vívnak állandó harcot, és mindig alulmaradnak. Bénító hatású dokumentumfilm az élet többszörös veszteseiről. A Wes Anderson és Jean-Pierre Jeunet alkotásaival rokonítható Liza, a rókatündér egy párhuzamos valóság helyszínein, Csudapesten követi a kést szürreálisan sebészi pontossággal forgató Liza hétköznapjait, akinek udvarlói bizarr körülmények között sorra elhunynak. A magyar retró a japán mesevilággal pompásan egyesül ebben a cukormázas vígjátékban, a bűnügyi történetbe ágyazott abszurd szerelmi balesetek egy pillanatig sem moralizálnak, s a felhőtlen kikapcsolódásról a huncut látványvilág gondoskodik. A 15. Filmtettfeszt legnépszerűbb vetített programpontja volt, összesen 920-an látták.
A második nap tragédiamentesen zajlott. Előbb egy magyar rövidfilmes blokk került a vászonra, melynek legizgalmasabb darabjaként a Lichter Péter rendezte Rimbaud című szkeccsfilm említhető. A vetítést követő beszélgetésből kiderült, hogy bolhapiacokon vásárolt vagy különféle magángyűjteményekben található, régi családi felvételekből vágta össze a kísérletező Lichter, és íratott hozzá a francia költő utazási beszámolóira hasonlító szövegeket, a végeredményt pedig inkább sodró hangulata, mint nemlétező cselekménye működteti. Utána a 65 éves Cakó Ferenc legújabb homokanimációja, a Dózsa 1514 vezette fel a közel másfél órás összeállítást, amely a rendkívül termékeny Cakó homok- és téranimációiból nyújtott ízelítőt. A jelenlevő alkotó elmondta, hogy homokanimációt egy kép vagy zenemű ihleti, az élőshowk közben ő viszont néha „elszabadul”, és képes lenne vég nélkül improvizálni.
Este ismét könnyed hangvételű nagyjátékfilmek szerepeltek a műsorban. A Török Ferenc rendezte Senki szigetének főhősei céltalan nagyvárosi fiatalok, nagyjából mint a 2014-es Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan (rendező Reisz Gábor) Áronja, s a film is inkább egy újabb Budapest-óda. Török remek egyensúlyérzékkel, a város narratív labirintusában egymást keresztező apró történetekkel, humorral, csipetnyi erotikával mesél egy szerelmi háromszögről. A céltalanságukban célzatos ifjak életöröme ragályos. Egészen másféle örömök tobzódnak Orosz Dénes Coming outjában. Amikor egy baleset következtében a meleg rádiós műsorvezető, élettársával harmonikus szerelmi életet élő Erik rádöbben, hogy a másik nemhez vonzódik, több élet dől romba. A hollywoodi romkomok betű szerinti receptje alapján írt és rendezett vígjáték a helyzetkomikum, valamint a társadalmi tabuk találkozásának pengeélén táncol, a Mucsi Zoltán alakította Pecsák szomszéd szókimondása pedig egyben kritikája is a homoszexualitásra betegségként tekintő társadalmi többségnek.
A magyar állami filmtámogatás két jelenlevő pillére, a Magyar Nemzeti Filmalap és a Média Mecenatúra a filmkészítésben egyenesen érdekelt erdélyi alkotók elé terjesztették pályázati rendszerük és politikájuk tudnivalóit. Havas Ágnes, a Filmalap vezérigazgatója Hegedüs Bálinttal, a forgatókönyv-fejlesztési igazgatóval arról beszéltek, hogy a forgatókönyv a magyar filmfejlesztés mostohagyereke, avagy legkisebb királyfiúja volt éveken keresztül, és nagyrészt ennek tudható be, hogy a magyar film fokozatosan elveszítette nézőit. Ezért a Filmalap elsődleges célja és tevékenysége a forgatókönyvek tökéletesítése az alkotókkal és különféle szakemberekkel együtt, mígnem készen állnak a megvalósításra. A Filmalap folyamatos pályázási lehetőséget nyitott, a filmötlet bármely állapotában benyújtható, szinopszist, treatmentet és kész forgatókönyvet egyaránt fogadnak, elbírálják, az arra érdemeseket visszahívják és tovább fejlesztik. Ugyanakkor diplomatámogatási osztályt hoztak létre, mellé inkubátor-programot, amellyel egyrészt diplomázás előtt álló magyarországi, másrészt külföldön diplomázó magyar diákoknak segítenek kis költségvetésű alkotásaik megvalósításában.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa a Média Mecenatúra programon keresztül tizenegy kategóriában nyújt támogatást a független magyar alkotóknak, nem mellékesen a Filmtettfeszt díjainak készpénzben mérhető részét is biztosítja. Támogatja ugyanakkor a rádió- és tévészektort is, nem pusztán új alkotások létrehozásában, de műszaki fejlesztési és rezsitámogatást is nyújt. Az elmúlt négy évben 5,13 milliárd forintot fordított hangzó és mozgóképi termékek létrehozására, ennek keretében forgatókönyv-fejlesztésre is különített el összegeket. Kizárólagos szempont a megvalósítás, tehát csakis olyan terveket támogatnak, amelyek széles közönség előtti bemutatásra kerülnek. Az éves keret tíz százalékára határon túli magyar szervezetek (egyesületek vagy alapítványok) pályázhatnak, de önálló alkotó is jelentkezhet, egy általa megnevezett magyar filmelőállítóval. A támogathatóság részleteiről a mecenatura.mediatanacs.hu oldal Pályázati Tükör honlapja szolgál tudnivalókkal.
Péntek zömében a zene napja volt, de előbb Hajdú Eszter Ítélet Magyarországon című dokumentumfilmje került sorra. A mintegy 2500 órányi nyersanyagból vágott végtermék a 2008-ban és 2009-ben négy szélsőjobbos fiatal által elkövetett romagyilkosságok két és fél éven keresztül tartó bírósági tárgyalását követi. Az öt halálos áldozattal (köztük egy kisgyerek) járó „törvényosztó” ámokfutás peréből Hajdú Eszter feszes kamaradrámát forgatott, amelyben az áldozatok családtagjai és az elkövetők mind mellékszerepbe kerülnek Miszori László tanácsvezető bíró mellett, akinek ambivalens figurája uralja a vásznat. Apránként kibontakozó karaktere az egyik (motiválatlan, rideg, embertelen) végletből fokozatosan a másikba (törődő, lelkiismeretes, magányos igazságosztó) hajlítja a nézői benyomást. A film a magyar igazságszolgáltatásról, valamint a magyar társadalmi morál megosztottságáról letaglózó felismeréssel szolgál.
Ezt követően egymást érték a zenét mint narratív eszközt használó dokumentum-, szkeccs- és játékfilmek. Lévai Balázs Engedem, hadd menjen című munkája a Quimby számtalan feldolgozást megélt, Most múlik pontosan dalának legsikeresebb változatába, a Csík zenekaréba bekerült erdőszombattelki népzenei motívum hátterét taglalja. Szimler Bálint Balaton Methodja egy közel másfél órás zeneklip, 18 kortárs magyar dal hangulatos, pörgő és egyben mulatságos maratoni futása. Fazekas Csaba Swing című vígjátéka három, véletlenül egymás mellé sodródott, különböző családi hátterű és korú díva színes-cuppogós, könnyed történetét meséli, giccstől és vígjátéki közhelyektől hemzsegő modorban.
A szombati Filmgalopp egymillió forintos fődíját megosztva Visky Ábel Romanian Sunrise című kisjátékfilmje (amely a román újhullám hátán nagyszerűen sűríti huszonöt percbe egész estés méretű, súlyos emberi drámáját) és Bertóti Attila Mese című animációja (a születő mesék metameséje, remek hét perces dramaturgiával és meglepő animációs tehetséggel) kapta. Aznap délután Domokos János Túlélés vagy népszolgálat? Mikó Imre és a Securitate című dokumentumfilmje Stefano Bottoni olasz-magyar történész kutatásai nyomán a nagy formátumú erdélyi magyar politikus életútját és a román titkosszolgálattal való együttműködését mutatta be. Rögtön utána kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelyen jeles erdélyi történészek és értelmiségiek vitáztak az erdélyi magyarság képviselőinek kommunizmusbeli szerepéről, a karhatalommal való kényszerű vagy önkéntes összejátszásról, a személyes túlélés, a közösség óvása, illetve a hidegháborús játszmák hármas szorítójába kényszerült Mikó Imre kapcsán.
A szpotból ismerős sárga csikó vasárnap fémszobrocskává lényegült át, és a Sapientia Film, fotó, média szakán oktató Balogh Zsolt rendező kezébe került (egymillió forinttal együtt), aki átvételekor arra biztatta volt és jelenlegi diákjait, hogy továbbra is legyenek bátrak, figyeljenek, keressék az élet értelmét és próbálják megfejteni a megfejthetetlent: az embert. Jakab-Benke Nándor laudációjában egyrészt Balogh Zsolt óráit úgy jellemezte, mint amelyeken a tanár úr cinizmusa súrlódott a diákok lustaságával, másrészt pedig azt a pedagógiai bravúrt méltatta, ahogyan a diákok észrevétlenül azon kapták magukat, hogy füst alatt megtanultak filmet csinálni. Miklauzic Bence Parkoló és Hajdu Szabolcs Délibáb című, modern és posztmodern párbajoktól terhes filmjeivel zárult a 15. Filmtettfeszt, most tehát – Balogh Zsolt egyik szavajárásával élve – egy ország nyúl a távirányítóért.
