1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Két daltöredék

1.

Lehúznak egyszer majd bűneid
egy soha nem látott mélybe.
Hideg lesz minden és vaksötét,
s a semmi körbe-körbe.

2.

Mint kit a világ kint hagyott,
se éj, se nap, se reggel,
nem jönnek föl a csillagok,
és már te sem jöhetsz fel.

Megeshet

Rablókra bízták napod és estéd.
Fecsérelők az élen.
Könnyen megeshet: drága festék
ragyog a bőrön és az énen.

Boldogok leszünk

Édes fiam, édes lányom,
jókedvre ne legyen szünet.
Boldogok leszünk mindenáron,
míg kezünkbe verik a szöget.


Éjfél, homályos óra

Vihar jön, éjfél, homályos óra.
Dobd takaród az elalvóra.
Még fordul ő, hangosan szuszog.
S ragyognak benne, ragyognak a csillagok.


Népdal

Jöhetnek értem, hova mennék?
Vihetnének, ha lehetnék.
Vihetnének, ha lehetnék.
Jönnének értem, hova mennék?

Méreg

Krisztus törött testét osztják,
öl és ölel a méreg.
Magához veszel, gyermek az ostyát,
míg, uram, elébed érek.


Test, lélek

Hogy élek még? S hogy egy vagyok?
Egy test még, s egy lélek.
De vannak még ezek s azok,
s köröttem az édes, nyálkás élet.


Egyszer

Dohogó, zümmögő testtel
egyszer csak nem ébredsz reggel.
Nem pislog szemed, nem világít,
pattog körül a világ, mint a kárpit.


Ököl, szemöldök

Mielőtt még búcsú jön, búcsú jönne,
hallgatunk, mint hegy s ködök.
Nem tudja ki-ki hogyan köszönje
az öklöt s szakadt szemöldököt.

Hommage

Hogy a versed bennem zengjen,
bocsásd meg, Mester, engem.
Tatjána, Szása, s egyre többen,
bolyongnak, jönnek az árdéli ködben.


Kimarad mind

Eltűnik minden, mint a csiganyál,
vagy rajt’ a város hányadéka áll.
Kimarad végül, mint vízből a part,
minden, mit egy század összeszart.