1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Elhagy a húsz s a harminc mán,
negyven tán s az ötvenhány.
Mint gyönge lányt a jó husáng,
úgy hagy el az ifjúság.

*

Taszítva, vonva mossák
arcom érdes égi spongyák.
A fény egy égi résen át
fröcsköli pézsmaillatát.

*

Beszór a szél és a homok,
akár régvolt patkónyomot.
Jó mélyen, földalatti párnán,
kies pihenés vár rám.

*

Valami nem-volt örömtől
kocog a lélek és csörömpöl.
Bűz kereng és káposztaszag,
Szoroznak – voltál? – és osztanak.

*

Mint könnyű faszánon, ellebeg
Prémek közt holnemvolt életed.
Volt asszonyok róják a havat,
Szép asszonyok repítenek, szállítanak.

*

Minden, ami gyönyörűség
volt, most mint a köszörűkés.
Szikráit fű alá leszórja
s lángrakapsz még egyszer, újra.

*

A világban elidőzünk percenetre,
mint vibrálás a firmamentumon.
De mi a boldogság perce, metre?
Mi a tudom, s mi a nem tudom?