A földrajzi távolság tetemessége dacára Temesvár és Szentendre között léteztek kötődések. A Szentendrén született Stepan Avakumović a szerb görögkeleti egyház püspökeként Temesvárott hunyta le örökre a szemét 1822-ben. A „Duna-kanyar ékszerdobozában” 1951-ben felavatott múzeum névadója, Ferenczy Károly, a bánsági Gavozsdián a családi birtokon gazdálkodva jegyezte el magát a piktúrával. Temesvár festőművészetének legkimagaslóbb tehetsége, a Réti-tanítvány Varga Albert Párizsban együtt dolgozott Paisz Goebel Jenővel és a Béga-parti városban érettségizett Jeges Ernővel, akik 1926-ban a szentendrei művésztelep, 1928-ban a Szentendrei Festők Társasága alapítótagjaivá váltak. A Temesvárott született Bánáti Sverák József műtermében alakították meg a Nagybánya szellemiségének, művészi örökségének ápolására, továbbéltetésére szerveződőtt alkotócsoportot, amelynek elkötelezett támogatójává és népszerűsítőjévé a Bauhaust megjárt művészetteoretikus, Kállai Ernő vált, akinek a bölcsője a Temesvár melletti Szakálházán ringott. A temesvári Szépművészeti Múzeum termeiben került bemutatásra 1915 májusában a szentendrei Barcsay Jenő Képzőművészeti Alapítvány anyagából összeállított Barcsay mester és tanítványai című vándorkiállítás.
A temesvári magyar képzőművészek Jelenlét című csoportos kiállításukat a régi Művésztelepen 2007-ben kialakított kiállítótérben, a korszerű MANK Galériában, szeptemberben mutathatták be Szentendrén, a „kortárs magyar képzőművészet Mekkájában”. A festmények, szobrok, grafikák és textilek színvonalas, körültekintő igényességgel összeválogatott, reprezentatív gyűjteményével jelentkezett a 19 fős csapat, amely a temesvári Nyugati Egyetem képzőművészeti és design kara oktatóit és végzettjeit tömöríti. Tapasztalt, ismert mesterek és pályakezdő tehetségek vonultatták fel újabb keletű alkotásaikat a kiállítási csarnokban.
A nemzedéki és műfaji megosztottságon, változatosságon túlmenően a korszerű látásmód, formanyelv és irányvétel iránti fogékonyság, valamint a szakmai jártasság magas foka egységesíti bizonyos mértékig a Szentendrén első alkalommal bemutatkozó alkotók kiforrott műveit. A Gallas Nándor, Romul Ladea, Vetró Artur, Jecza Péter megalapozta tradíció folytatóiként nagyon nívós válogatással jelentkeztek Szentendrén a temesvári szobrászok. A finoman adagolt groteszk megoldások adják meg a korelnök, Szakáts Béla „lapított” bronzszobrainak báját, játékos oldottságát. Tanítványa, Farkas Endre hegesztett, hajlított, többszörösen megcsavart lemezekből alakította ki formagazdag kompozícióit, amelyeket piros színnel vont be. Patinázott, precízen kifaragott faszobraiban a vidéki emberek, rusztikus tárgyak lényegükre stilizált fragmentumait idézi, jeleníti meg Kocsis Rudolf. Fából és szögekből alkotta meg térkonstrukcióit Tasi József, míg Varga Luigi István különös arányrendszerű együttesekbe rendezte bronz sziluettjeit. A rozsdamentes acélt bronzzal kombinálva expresszív téralakzatokat teremtett Bogdan Nueleanu. Fából bontotta ki, formálta meg Fifi című kisplasztikáját Büte Arnold László.
Rajzokkal, nyomatokkal, digitális valamint vegyes technikával készült alkotásokkal szerepel a kiállításon Jakabházi Sándor, Szűcs Enikő, Bajkó Attila, Kálmán Enikő és Vălean Szabó Tünde, a festészetet Neagu Katalin, Torony Pál, Tar Béla, Oláh Dalma, Torony Edit, Iusztin Stanga Patrícia képviselték.
