"Ennyi lenne? Hullámzó tengerek?"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 21. (683.) SZÁM – NOVEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A nyári forradalmak
Demeter Zsuzsa
„Aki Rómában vágyik halhatatlan­ságra, az nem maradhat Daciában” - beszélgetés Papp Sándor Zsigmond íróval
Paul Emond
Nagy hideg
Yannis Livadas
Versek
Gaal György
Közelképek a kolozsvári múlt mai emlékeiről
Mózes Attila
ANTIvilág
CSENDER LEVENTE
A globetrottert is utolérte a 80
MARKÓ BÉLA
Víz
Váradi Nagy Pál
Domb
Komán Attila
Versek
D. Raffay Zsuzsa
1932, Sándor
Haklik Tamás
Betonkeverő
Pap Zsolt
A pénz mint nyelv
Jancsó Miklós
A gondolkodó színész és más történetek
Szőcs István
Népnyelv vagy szolganyelv?
Jakab-Benke Nándor
Vonyít a néző
Péter Beáta
Történetek mögötti történetek
Tamás Dénes
Élesben
Pap Ágnes
Képeskönyv emlékekből
Bújócska Balassival
Szekernyés János
Temesváriak Szentendrén
Jakabffy Tamás
Születésnap. Gyöngyösi Levente Kolozsváron
Hírek
 
Jakabffy Tamás
Születésnap. Gyöngyösi Levente Kolozsváron
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 21. (683.) SZÁM – NOVEMBER 10.

Kortárs magyar zeneszerző műveit hallgatni – kivált con­cer­tan­te! – Erdélyben még mindig kiváltságszámba megy a „melománoknak”. Kevéssé van már tétje annak, hogy az illető komponista a magyar nyelv- vagy kultúrterület mely régiójában él és alkot, de változatlanul és feltétlenül öröm itthon erdélyit hallgatni.
Nemrégiben ilyen öröme adódhatott a kolozsváriaknak, amikor a Magyarországon élő Gyöngyösi Levente szerzeményeiből hallhattak egy koncertnyit a Korunk Zenéje Fesztivál 2015. évi programjai között. Szerzői estként plakátozták, de akár születésnapi házizenélésként is kiírhatták volna. Gyöngyösi Levente ugyanis negyven esztendőt betöltve állt szülővárosa zeneszerető közönsége elé, hogy kiváló nyíregyházi muzsikusok körében ajánlja régebbi és újabb szerzeményeit a hallgatóknak. Ószövetségi szövegekre és a keresztény egyház himnológiai hagyományára épített kórusműveket – 1997 és 2014 között írt munkákat – hozott magával a Szabó Dénes vezette Pro Musica Leánykar, illetve felcsendült a 2013-ban kelt, latin nyelvű Karácsonyi oratórium, amelyben a szerző a János és Lukács szerinti evangéliumok passzusai mellett magyar népi betlehemes-szöveget és Kájoni-kódexbeli idézetet is alapként használt – meg József Attila Betlehemi királyok című versének részletét Fehér Bence latin fordításában! –, s ezúttal a Cantemus Vegyeskar, illetve az Orfeo Zenekar tagjaiból alakult kamaraegyüttes szólaltatott meg Vashegyi György vezényletével (a kórus karigazgatója: Szabó Soma). Az Orfeo és a zeneszerző között egyébként is régi és szoros a viszony, hiszen 1999-től Gyöngyösi Levente több koncerten lépett fel continuo-játékosként a Vashegyi által vezetett, korhű hangszereken barokk és klasszikus zenét játszó zenekarral.
„Fémjelként” áll Gyöngyösi neve mellett két másik zeneszerzőé: az egyik az ugyancsak erdélyi gyökerű Orbán György, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanította kompozícióra, a másik pedig Jeney Zoltán, aki Gyöngyösi felsőfokú akadémiai képzése idején a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem doktori iskoláját vezette. Közvetett és közvetlen hatásuk elemzése összetett feladat volna, itt azonban nyilván meg kell elégednünk annak megállapításával, hogy Gyöngyösi Levente műveiben kétségbevonhatatlan a szakmai és intellektuális jelenlétük. Úgy érezhetjük viszont: egyéni jegyekként a szerzőnk kórusműveiben érvényesülő élénkebb, gyakran szinkópásabb (de nem „amerikaibb”!) ritmika, a harmóniai közízlés konvencióitól messzebb rugaszkodó, ám nem túl gyakran moduláló összhangzati világ vagy az elmúlt korok zenei eszményeinek tudatosan és olykor a hallgatóval cinkosan összemosolygó megidézése egyaránt meghatározza Gyöngyösi komponistai arcélét. Az is nyilvánvalóvá lesz kórusműveinek hallgatásakor, hogy szerzőnk a legkevésbé sem húzódozik a „szemenszedett” líraiság megpendítésétől; valószínűleg tudatosan épít arra a hagyományvonalra, amely számunkra otthonossá és vonzóvá teszi az énekkari hangzatokat, kerüli a kísérletező zene műviségét és sterilitását, vagyis a kortársiság – mint nem túl precíz, de felkapott „kategória” – a zenei élet kontinuumának békésebb, hallgatóbarátabb vonalába szervesül.
A Kolozsváron megszólaltatott, finoman csiszolt és értő szívvel interpretált a capella-műveit szinte grandiózus léptékváltással követte a Karácsonyi oratórium. Összetett mű, nem csupán szövegszintje miatt. A recitatívók és áriák egymásba oldódnak, az oratórium egészében a fokozás dinamikája érvényesül egészen a záró tételig, amelyben valóságos izgalmat kelthet a Máriát, a három pásztort és a három mágust összekapcsoló szeptett. És persze a mű hangnemi arculata is érdekes, hiszen tonalitás és modalitás egyaránt érvényesül benne, a hallgató számára otthonosnak érzett dúr jelleg egy antik/népi hangsor (a lokriszi) egzotikusabb hangzásvilágával kombinálódik. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Ének- és Zenekara által két-három évvel ezelőtt megrendelt oratórium ímhol lassan ismertté válik Magyarország határain kívül is. Méltán. Semmi kétségünk nem lehet afelől, hogy szerzője további kiváló és folyamatosan újat mondó kompozíciókkal gazdagítja zeneirodalmunkat. Születésnapja táján mi mást is kívánhatnánk neki ehhez, mint töretlen alkotókedvet és egészséget.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében