A vers
(Das Gedicht)
sokáig vár
órájára, legyen az boldog
vagy boldogtalan óra. Vár
egy napot, egy évet,
vár egy életen át, mielőtt
ténylegesen élni kezdene.
Feltámadt főnix,
mely a mélységes sötétségből
repül, menekül
kőfalakon, házfalakon át, bajonettek
és rikító homlokzatok mellett.
Újra meg újra elűzött és
hiányolt, megvetett és újból
szívesen látott:
a vers.
Az üres lap
(Das leere Blatt)
Az üres laptól való félelméről a költő
kacéran szól. Az üresség dermesztő,
a horror vacui: gyötrő,
vajon betöltöd-e. Hiszen oly áttetsző,
nem érintették csekély nagyszavak.
Elsőként fosztani meg szüzességétől
az ürességet
a költő joga. A kapu, melyen át
beloppanhat:
az a pillanat, amely ellenáll
az értelem őrizetének.
Ekkor a kéz segíthet:
egy sort a fehér ürességbe vet,
akár egy szigetet, egy szárazföldet,
amely kontinenssé tágul időközben
egyetlen egy lapon:
a világ in nuce, senkihez sem tartozón.
Analógia
(Analogie)
Így fogad
csepegő barlangokban téged
csönd és hallgatás,
nedvesség és sötét,
és a titkod.
Innen, a föld méhéből
lépsz ki,
fénytől elvakítva,
mint egykor az emberek közé,
akik közül való
még nem voltál.
Valóság
(Eine Wirklichkeit)
Egy pillantás a teleszkópba,
és máris eleget tudsz. Odakint
te magad is kívülálló vagy
másoknak. Sötét anyag,
meggondolatlan szubsztancia, hústestbe
rejtve. Néha szökési kísérletek, halálosak
ennek, amannak és oly sokaknak.
Amikor még romantikusak voltunk,
homályos tükör
belsejében éltünk. Most,
hogy látjuk magunkat, kívül és
belül, megleljük a bolygókon
ama pusztaságot, amelyet
nagyon is jól ismerünk.
Korrektúra
(Korrektur)
A kígyók
kétágú nyelve. Csókjuk
jól megemésztett életrajz
ízű. Síkos bőrüket
hányszor vedlették le?
A hibákkal teli történet
a könyvek legunalmasabb könyvében
folyton folyvást cseréli szereplőit
a különféle korokban
egészen napjainkig.
Google Earth
(Google Earth)
Hatalmas növényzet vesz körül:
megóv az Erinnüszök
ádáz pillantásától. Itt nem találhat rám
egyikük sem. A keskeny padra
telepedve a kert
észre nem vehető része
lettem. Fölöttem
finoman szőtt felhőzet, nagy kékség,
héja köröz benne,
és egy műhold,
amely fényképet küld nekem:
háztájam téglalap alakú mását
a széles térség közepette. Parányi.
Körömnagyságú.
Hogy továbbra is
fel nem ismerhető maradjak.
Kórházi kert
(Krankenhausgarten)
A betegek köreiket róják,
hallgatagon, fátyolos tekintettel,
magukba fordulva.
Némelyikük érzi már, elkezdődik
az utazás a semmibe. És az élet
értéke megkérdőjeleződik.
A fájdalom, a mindennapos cimbora,
megidézi az utolsó napokat:
Kháron urat a fekete ladikkal.
Járnak-kelnek a magas fák alatt,
melyek gyanútlanul susognak a szélben.
Ki merne még boldogságot remélni:
sorsát a fákkal elcserélni.
Őszutó
(Spätherbst)
Levelek között
megfakultan, törékenyen.
A szélárnyékban
gyülekeznek az elveszettek.
Érthetetlen zizegés. Hangok
a seholnincsből. Velőtlen,
erőtlen sokaság.
Összesöpörnek bennünket,
és félretesznek. Úgy vélem,
jobb sorsot érdemeltünk volna,
mintsem vihartól szédülten,
szívszorítóan szálljunk tova.
Lassított felvétel az életről
(Zeitlupenleben)
Tél kezdetén
a szürkület gyöngéd keze
eltakarja a szemed.
A természet drámai
csodái elmosódnak,
elenyésznek a homályos párában.
Tétova szürke óráival
álomba ringat észak,
a kérlelhetetlen rendező
befüggönyözi lassan az ablakokat
ősi sötétséggel;
mintha már
esedékes lenne a főpróba.
BENŐ ESZTER fordításai
Günter Kunert Németországban élő költő, író. Berlinben született 1929-ben. Rendkívül termékeny szerző: több mint félszáz verseskötete és számos prózakötete jelent meg. Életműve sokszínű: írt elbeszéléseket, esszéket, önéletrajzi írásokat, regényt, drámát, aforizmákat. Festőként és grafikusként is ismert. Szépirodalmi munkásságát számos díjjal tüntették ki, többek között Georg Trakl-díjjal, Heinrich Heine-díjjal, a Német Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjével és az EU Prix Aristeion díjával. Egyesült Államok-beli és olaszországi egyetemek díszdoktora. A külhoni német PEN-klub elnöke.