"Van ilyen hazája másnak is"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 22. (684.) SZÁM – NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Horváth Előd Benjámin
Isteni és emberi fosszíliák
Papp Attila Zsolt
A kultúrdiplomata élete, bürokrácia és kulturális pezsgés között - beszélgetés Kósa András Lászlóval, a bukaresti Balassi Intézet igazgatójával
Tar Károly
A fiam halála*
Vári Attila
Hintáztató
Hajós János
Bagatellianus legjobb pillanatai
Végh Attila
A vér útja
Borcsa Imola
Próza
SELYEM ZSUZSA
Vályogtégla­hattyúfa
Kali Ágnes
Versek
Petőfi Sándor
Az őrült
Szőcs István
Szabályozni a tenger mélységét? (I)
Günter Kunert
Versek
Franz Hodjak
A levél
Sebestyén Mihály
A Csigahegyi ütközet
Pap Zsolt
Ki az anya?
Karácsonyi Zsolt
A zsarnok, a kutya és a csőcselék
Király Farkas
A lábjegyzetelt metálmítosz
MOLNÁR ZSÓFIA
Eurüdiké beszél
Akinek nincs, annak is legyen
Jakabffy Tamás
Arról, hogy a tetszés is tanulandó
Portik Blénessy Ágota
A portré mint önismereti játék
Decemberi évfordulók
 
Király Farkas
A lábjegyzetelt metálmítosz
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 22. (684.) SZÁM – NOVEMBER 25.

Ha a gyermeked azt mondja, hogy az elbeszélő költemény unalmas és avítt műfaj, akkor: 1. nincs veszve minden, mert tudja, hogy mit jelent az avítt, 2. nyomd a kezébe a Titántorkú Sámsont: meg fogja érteni az e. k. lényegét.
Toldi Miklós története, ahogyan azt Arany János utolérhetetlenül megírta, korábban már ütközőpályára került a rockzenével: Szarka Gyula, a Ghymes együttes alapítója 2012-ben előállt a Toldi – zenés költemény1 című produkcióval, ami majdnem rockopera, illetve egy zeneileg keményebb egylet (ahogyan Dobai Bálint, írásunk tárgyának szerzője nevezné), az Arany-balladákat megzenésítő Dalriada2 is tervezte a Toldi megzenésítését.
Sámson neve pedig sok helyen felbukkan a hard rock/heavy metal történetében, hogy csak az 1977-es alapítású brit Samson bandát, a NWBHM3 egyik jelentős csapatát említsem – ennek még lesz egy kevés szerepe a történetben. (A Neoton Família az általam most használt térképen nem szerepel.)
A háromszög teljessé tételéhez az hiányzott, hogy Toldi Miklós és Sámson is valamiféle szinergikus kapcsolatba kerüljön, még ha csupán csak egy elbeszélő költeményben. Megtörtént. Tulajdonképpen jól.
Dobai Bálint derekasan ötvözte Sámson ókori történetét a középkori Toldi Miklós-sztorinak Arany János romantikája formázta változatával meg a heavy metál (így!) hiperbolikus fogalmazásmódjával. Az eredmény egy többnyire pörgős, a dús lábjegyzetelésnek köszönhetően az előzményeket nem ismerők számára is teljességében befogadható, egy nap alatt kényelmesen magunkévá tehető epika. Amúgy, ha már belekötöttem a heavy metál írásmódba, lássuk, mivel magyarázza a nyelvtanilag legrosszabb választást a szerző az 1. számú lábjegyzetben: „Megjegyzendő, hogy a heavy metál magyar helyesírása – magához a műfajhoz hasonlóan – vitatott (heavy metal, heavymetal, heavy metál, sőt hevi metál). A vitát nem lezárandó, kizárólag esztétikai szempontok okán jelen műben a heavy metál formula fordul elő.” Különben rontana a ritmuson, világos.
Arany Toldiját4 elsősorban a költemény felépítése és a versforma idézi fel. A kötet egy Intróból (ez megfelelne az Előhangnak), 22 Verse-ből (szemben a Toldi 12 énekével), valamint egy Outróból, azaz kivezetőből, utóhangból áll (ez utóbbihoz hasonló kódája a Toldinak nincs). A versek előtt a Toldiban szereplő Ilosvai Selymes Péter-sorpárokra emlékeztető kis idézetek kaptak helyet, különféle rockegyüttesektől – Iron Maiden, Metallica, System of a Dawn, Guano Apes, ZZ Top, Helloween, Aerosmith, Nirvana, Tankcsapda és Pokolgép –, továbbá olvashatunk egy-egy egy Milton-, Arany János- és Backstreet Boys-idézetet is. Hogy az utóbbi extrakontextuális entitás miért került be a műbe egy ’tell me why’ erejéig? Hogy előrevetítse Sámson átalakulását Eric Piaffá – különlegesen rafinált szerzői megoldás ez.
Továbbá a versforma felező tizenkettes, ahogy az előzményé is – és szint’ oly mesterien kidolgozott is. Dobai bizonyára nem egyszer olvasta végig a Toldi-trilógiát – ezt abból gyanítom, hogy a Titántorkú Sámson szövege egy az egyben adja a Toldi lüktetését, jó a cezúra, nincs szótagszámhiba – bár eleinte zavaró, hogy az autó szóban az au diftongust a szerző egy magánhangzónak tekinti –, és a páros rímek is pompásan passzolnak:
„Hősünk dudorászik egy kis Metallicát,
de hangja a tömeg zaján nem hallik át,
s mikor minden arcra már egy pofont rákent,
akkor tart a dalban ott, hogy „die by my hand”
időnként pedig a megoldásai egyszerűen hanyatt vágják az olvasót, például ez:
„Megszólal az egyik, nagyon határozott,
kezében még szárad a friss határozat.”
vagy ez:
„– Csökönyös kis barom! Lehetnék a groupie-d,
aranyhalad, amit etetsz, mint a guppit.”
és még sorolhatnám. De a Toldi szövegszerűen is bevillan egy-egy szókapcsolat szintjén, először rögtön a mű első két sorában:
„Ég a szülőágyon egy szépasszony arca,
kövér páracseppek legelésznek rajta.” (Titántorkú…)
vö.:
„Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta” (Toldi)
Az eposz története már inkább Sámson bibliai történetének remake-je, az élet elfecsérlésének a példázata, avagy, ahogy metál környezetben mondanák, The Rise and Fall of Titanthroat, magyarán Titántorkú felemelkedése és bukása. Vigyázat, spojlerveszély!
Sámson, mint az hamar kiderül, fizikumát tekintve a Feláldozhatók (The Expendables) mindhárom része hőseinek összevont erejével bír, gitár- és énektudása pedig felülmúlja a ’85-ös Hear N’ Aid összes résztvevője egyesített tehetségét.5 Megvéd egy csövest, megverve annak támadóit, néhány maffiózóporonty suhancot. Persze üldözni kezdik, ő menekül, közben medvével hajigál, városról városra motorozva zenél kicsi pénzért, és szelektíven gyűjti a fémhulladékot. Elkapják a maffiózók, de aztán mégsem, nem kapja el a CIA, de aztán mégis. Jóakarója menedzselni kezdi, zenekart alapít, kincses Kolozsváron Orrbányászó Kanyewesttel is megismerkednek, aztán koncertkörútra indulnak, Battonyától a Sziget fesztiválig vezet az útjuk. Sámson itt szétordítja a színpadokat, fellép a Tankcsapdával és végül az Iron Maidennel. A Maiden énekese, Bruce Dickinson sajátszájúlag invitálja: repüljön velük New Yorkba, fellépni – hoppá, hát nem Dickinson volt egykoron a korábban említett Samson együttes énekese? Micsoda összefüggések…
Sámson történetének íve itt már majdnem a csúcson van, még egy nagy sikeres kaland vár rá, azután pedig, a küldetését fel nem adó CIA-ügynök – kinek neve természetesen Delila – mesterkedésének eredményeképpen, leszálló ágba vált. De, az eredeti Sámson-történet végkifejletéhez hasonlóan, Titántorkú rocksztárunk is egyedi, erejéhez (erőihez) méltó módon végzi.
Nehezemre esik eldönteni, hogy ez egy vicces epika, vagy éppen fordítva: egy epikus vicc. Inkább az utóbbi: egy sok munkával, igen-igen jól kidolgozott vicc – valószínűleg a modoros lábjegyzetelés is az oka e benyomásomnak, bár ez sem előzmény nélküli: a Toldit is lábjegyzetelik manapság, hiszen mi van akkor, ha ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel mélyen néz a kútba s benne vizet kémel? Persze mindkét olvasata működőképes, alkat és hangulat kérdése, hogy az olvasó miként közelíti meg a művet. Ugyanígy nem tudom teljesen komolyan venni az énekek/versek előtti idézeteket sem, hiszen míg a Toldiban az Ilosvai-szövegeknek van karakterük, addig a Titántorkú Sámson felvezető szövegecskéi sokszor három-négyszavasak, ami enyhén szólva kevés – úgy gondolom, hogy Dobai Bálintnak (még) mélyebb és alaposabb kutatást kellett volna folytatnia a metálzene bugyraiban, akkor hosszúcskább titáni idézeteket tudott volna elhelyezni a költeményben. Esetleg az újításokat leghamarabb alkalmazó irodalmi termékekből, azaz a gyermekkönyvekből inspirálódva az idézetecskék mellé be lehetett volna illeszteni egy-egy QR-kódot, amit olvasás közben használva az olvasó egyszerre kerülhetne egy fokkal előrébb a titántorkúi életérzés átélésében, valamint az idézett szavak eredeti kontextusának feltérképezésében. Milyen az élet: valaki el is készítette a Titántorkú Sámson lejátszási listát a népszerű videómegosztón, ezt muszáj a cikkhez mellékelnem.6
És azt sem értem, hogy miképpen lehet egy ilyen terjedelmű eposzt megalkotni úgy, hogy egyszer sem szerepel benne ez a szó: Lemmy – az ilyesmi felszínességre vall, ebben többen is egyetértenek. Komolyan.
Végül pedig illene összevetnem e szöveget a szerző korábbi verseskötetével. De nem látom értelmét: a Titántorkú összevethetetlen a Toldin és átiratain, valamint a Biblia vonatkozó részein kívül bármi mással. Mindenesetre kíváncsi lennék egy János vitéz metálértelmezésre, azzal már össze lehetne hasonlítani – s ha Dobai Bálint írná azt is, biz’isten elolvasnám.  

 

Dobai Bálint: Titántorkú Sámson. Orpheusz Kiadó, Budapest, 2014.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében