"Van ilyen hazája másnak is"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 22. (684.) SZÁM – NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Horváth Előd Benjámin
Isteni és emberi fosszíliák
Papp Attila Zsolt
A kultúrdiplomata élete, bürokrácia és kulturális pezsgés között - beszélgetés Kósa András Lászlóval, a bukaresti Balassi Intézet igazgatójával
Tar Károly
A fiam halála*
Vári Attila
Hintáztató
Hajós János
Bagatellianus legjobb pillanatai
Végh Attila
A vér útja
Borcsa Imola
Próza
SELYEM ZSUZSA
Vályogtégla­hattyúfa
Kali Ágnes
Versek
Petőfi Sándor
Az őrült
Szőcs István
Szabályozni a tenger mélységét? (I)
Günter Kunert
Versek
Franz Hodjak
A levél
Sebestyén Mihály
A Csigahegyi ütközet
Pap Zsolt
Ki az anya?
Karácsonyi Zsolt
A zsarnok, a kutya és a csőcselék
Király Farkas
A lábjegyzetelt metálmítosz
MOLNÁR ZSÓFIA
Eurüdiké beszél
Akinek nincs, annak is legyen
Jakabffy Tamás
Arról, hogy a tetszés is tanulandó
Portik Blénessy Ágota
A portré mint önismereti játék
Decemberi évfordulók
 
MOLNÁR ZSÓFIA
Eurüdiké beszél
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 22. (684.) SZÁM – NOVEMBER 25.

Radnóti Miklósné Gyar­ma­ti Fanni: Napló 1935–1946. S. a. r. Ferencz Győző, Nagy Zsejke. Jaffa, 2014, I–II.

A következő néhány banális szó Gyarmati Fanni naplójáról egyértelmű. Átlátszani. Rá mutatni. Hallgatni, beszéltetni. Ha hetven évnyi csend közben, után és dacára maga gondoskodott a 14 füzetbe gyorsírással jegyzett, 1319 gépelt oldalt kitevő – hol naponta, hol retrospektíve készített – szöveg minél tisztázottabb hátrahagyásáról, engedélyezte kiadását. Ez a tény csökkenti a szíveket és veséket feltáró műfaj, az olvasói kandiság fölött érzett bűntudatot.
Nem egy fiatal nőről van szó, hanem neki – aki Radnóti Miklós felesége, lány, nagynéni, tanárnő – vannak most szavai. „Valami üresség kell ahhoz, hogy ilyen exhibicionizmussal vigasztalódjék az ember, mint a naplóírás” – írja az, akinek a „dús, gyönyörű” estékből kevés jut. Tizenegyedik házassági évfordulóján, 1946-ban férje újratemetését intézi az akkor harmincnégy éves Gyarmati Fanni. „Örök társa” a vágyott és szeretett, istenségként („olyan tiszta és ragyogó belül”), gótikus kezűként, „egyetlen zugaként és otthonaként, szabadságaként” megélt Miknek. „Mindennél, mindennél fontosabb az, ami őérte való”: a költőről szóló líra a buzdítására vezetett, vele kezdett és végzett, őt megszólító és körülvevő napló. A társ tehetségével való sáfárkodás felelőssége szól végig a lapokról, a szülők, árva unokahúg, állatok, Európa iránt érzett felelősséggel és megtett tettekkel együtt. Miközben „a magam sorsa igazán nem érdekes”.
Irodalomelméleti, -történeti moz­zanatok egy, a literátori körökhöz „rokoni alapon” sorolt ihle­tő­től és bírálótól – szereplők: például József Attila, [Sík] „Sándor atyánk”, helyzetekben: kávéházban és sípályán. Történelem egy tanútól. Útirajz egy Párizst ünneplő budapestitől. Test­tap­asz­talatok egy bántalmazott, „fogamzásra szemérmetlenül szomjas szervezettől”. Érzések egy érzőtől. Vallomása egy gyermekvállalástól megfosztott, „szép szabályos polgári” anyaságra, asszonymódra is vágyónak. Istent keresés. Az író számára egykor mind valóság.
„Újvilágvárók vagyunk, és milyen fegyelmezettek és jót akarók”, írja Gyarmati Fanni, „kőkemény röghöz” hasonló életében. Naplója, recenzenstől ismert részeiben is, belülről mutatja a kívülről „bámult teljességet”, melyet a hitvestársak ketten megéltek. A szöveg most olvasható. A világháborúban Orpheusz mellett az Akropoliszért is aggódó, a magányban néma Eurüdiké most beszél.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében