"s lerogynak a csatából visszatért lovak..."
Kereső  »
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 22. (468.) SZÁM - NOVEMBER 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Lászlóffy Csaba
Álrendőrök, egy másik századra kinézvén
Lászlóffy Aladár
Hány értelmű a szabadság?
Fekete Vince
Négysorosok
Napló-négysorosok
Bogdán László
Richardo Reis Tahitin
Szőcs István
Gén, műgén, álgén II.
Nagy Gáspár
Kolozsvári triptichon
Király Levente
Hendrix életben marad, s Miles Davisszel megcsinálják "A" lemezt
Adrian Alui Gheorghe
Egy nő aki elmegy
Vers
Mihai Măniuţiu
Scardanelli mondja
Gyulai Levente
A hétfejű olvasó és az értelmezőkulcs
Zirkuli Péter
Koestler-napló (Az életrajz vége)
Bereczki András
Hét és fél nap (folytatás előző számunkból)
Terényi Ede
MOZARTRÓL, MOZARTTAL - D-moll DÉMON
Decemberi évfordulók
 
Nagy Gáspár
Kolozsvári triptichon
XVII. ÉVFOLYAM 2006. 22. (468.) SZÁM - NOVEMBER 25.

I.
Félni magunktól

„Az Isten azzal sújtott minket,
hogy hagyja, tenyésszék lelkeinkben a félelem.
Hogy elaltatta a magunk erejébe vetett hitet.”
  (Szilágyi István: Hollóidő)

Éjjel hajnalban lódobogás
ködzászlókkal megérkeznek
a vértől csatakos katonák

nem tudni honnan
melyik vesztett csatában
harcoltak éppen
s kinek az oldalán

nem kérnek enni sem
kulacsuk mélyéről
egy kortyot ha isznak

már álltukban elalusznak
s eldőlnek mint a zsák

különös katonatemető
ez a fejfátlan udvar

de nincs nyugtuk itt sem
álmuk zenitjén beszélnek
hánykolódnak szegények

évszázadokig mondják
mi volt az utolsó tánc...

s a halál kivel hált...
csupa csontváz a leltár

míg az üldözők ideérnek
de ők is csak inni kérnek

csatázhatnékjuk elszállt
félni magunktól kell már!

...................................

Aztán nem történik semmi
a lovakat kicsapják legelni

az udvar fölött szél jár...
a csönd történelmi.


II.
A tájból értünk
    májusi vers Lászlóffy Aladárnak

Már lelassít
velünk az évszak
minden tavaszra
újra tél jön
térképeinken
fagyos déli észak...
agyunkban megint
mínusz fél öt

azaz behűtött
késő délután van
s a provinciákon
épp arra várnak
hogy a vadászati
főszezonban
betéved néhány
királyi dámvad

mennyi szavunk
volt fölöslegben
míg vándoroltunk
a rengetegben...
már nem a szóból
a tájból értünk
zihálunk jókat
hegymenetben

ha majd fölértünk
bámulják ám lentről
bár Isten látja lelkünk
erre nem törekedtünk
sajogva ég a talpunk...
igen már itt az ÉG most
jól tudja kit miért vonz
miért ha belé is halkul.
 

III.
Tanulom már…

„Ostor-szó, pányva-beszéd,
hívás-űzés az életért.”
(Király László: A költők)

Itt mifelénk a halál kutyája ugat,
csak Nagypéntek óta mennyi halál!
poéták, könyves asszonyok s urak,
lektorok lektora: lucidus íródeák,
kaszálja hű betűrovóit a nyár…

két kezemen számolom halottaimat,
miközben engem is meglegyint már,
beértünk volna, és itt az aratás?
kórházi ágyamon kérdelek, Uram,
miért nem én? mondd, mire vársz?

Nálad semmi sincs idejekorán…
mert tudom, lehullnak a meglőtt madarak,
s lerogynak a csatákból visszatért lovak…
tanulom már a néma harangok szavát…
megint le kéne győzni egy éjszakát!

(2006. július 22.)




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében