I.
Félni magunktól
„Az Isten azzal sújtott minket,
hogy hagyja, tenyésszék lelkeinkben a félelem.
Hogy elaltatta a magunk erejébe vetett hitet.”
(Szilágyi István: Hollóidő)
Éjjel hajnalban lódobogás
ködzászlókkal megérkeznek
a vértől csatakos katonák
nem tudni honnan
melyik vesztett csatában
harcoltak éppen
s kinek az oldalán
nem kérnek enni sem
kulacsuk mélyéről
egy kortyot ha isznak
már álltukban elalusznak
s eldőlnek mint a zsák
különös katonatemető
ez a fejfátlan udvar
de nincs nyugtuk itt sem
álmuk zenitjén beszélnek
hánykolódnak szegények
évszázadokig mondják
mi volt az utolsó tánc...
s a halál kivel hált...
csupa csontváz a leltár
míg az üldözők ideérnek
de ők is csak inni kérnek
csatázhatnékjuk elszállt
félni magunktól kell már!
...................................
Aztán nem történik semmi
a lovakat kicsapják legelni
az udvar fölött szél jár...
a csönd történelmi.
II.
A tájból értünk
májusi vers Lászlóffy Aladárnak
Már lelassít
velünk az évszak
minden tavaszra
újra tél jön
térképeinken
fagyos déli észak...
agyunkban megint
mínusz fél öt
azaz behűtött
késő délután van
s a provinciákon
épp arra várnak
hogy a vadászati
főszezonban
betéved néhány
királyi dámvad
mennyi szavunk
volt fölöslegben
míg vándoroltunk
a rengetegben...
már nem a szóból
a tájból értünk
zihálunk jókat
hegymenetben
ha majd fölértünk
bámulják ám lentről
bár Isten látja lelkünk
erre nem törekedtünk
sajogva ég a talpunk...
igen már itt az ÉG most
jól tudja kit miért vonz
miért ha belé is halkul.
III.
Tanulom már…
„Ostor-szó, pányva-beszéd,
hívás-űzés az életért.”
(Király László: A költők)
Itt mifelénk a halál kutyája ugat,
csak Nagypéntek óta mennyi halál!
poéták, könyves asszonyok s urak,
lektorok lektora: lucidus íródeák,
kaszálja hű betűrovóit a nyár…
két kezemen számolom halottaimat,
miközben engem is meglegyint már,
beértünk volna, és itt az aratás?
kórházi ágyamon kérdelek, Uram,
miért nem én? mondd, mire vársz?
Nálad semmi sincs idejekorán…
mert tudom, lehullnak a meglőtt madarak,
s lerogynak a csatákból visszatért lovak…
tanulom már a néma harangok szavát…
megint le kéne győzni egy éjszakát!
(2006. július 22.)