"Miért is akarnék háborút?"
Kereső  »
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 23. (685.) SZÁM – DECEMBER 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Király László
Öreg vitéz dala
Horváth Előd Benjámin
Radikálisan jobban fogod érezni magad - beszélgetés Kukorelly Endrével
Floarea Ţuţuianu
Versek
BENE ZOLTÁN
Boldog korok
Boda Edit
Gyermek és szívakna
Borsodi L. László
Versek
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS - Levelek az Utókornak
Murányi Sándor Olivér
Shopping
Varga Borbála
Versek
Hevele Ádám
Egy autó platóján
Bálint Tamás
Lávsztori
Varga Sándor-György
Versek
Szőcs István
Szabályozni a tenger mélységét? (II)
Jancsik Pál
Versek
Tar Károly
A fiam halála*
Bakk Ágnes
(El)veszett jelentés
FISCHER BOTOND
Fergeteges kényelem
Zsidó Ferenc
Közösségi költészet – közösség nélkül?
Benke András
Utazás és útra hívás
Sokszínű jelentés a folytonosságról
Túros Eszter
Születésnap kiállí­tással
Jakabffy Tamás
A szerény és nagyszerű Bebeşelea
Hírek
 
Borsodi L. László
Versek
XXVI. ÉVFOLYAM 2015. 23. (685.) SZÁM – DECEMBER 10.

Összeér, utolsó

Szomorú esők nem bántanak, tócsák helyét nem számolom, és a szelek összevissza. Nem érintem meg az ösvényt, nem kutatom, éppen hol laksz. A nyugalmad érdekében közönyöddel takarózhatsz.
Nem kínoz szégyenérzet, félelem, nem ér utol a nézésed. Itt minden rád vall, de templom helyén nem száll pernye, és a nyomok körbevisznek. Itt minden összeér, utolsó: lüktet, mint eleven seb, csendben horpad, mint talp alatt hó.
Fekszem az árnyékom mellett. Jó lenne csendben betakarni.


A föld alatti város

Egy pillanat, és megnyílnak a földkapuk. Ez itt a föld alatti város. Csak házak, csak tornyok, kongó játszóterek, szivárgás. Se metró, se vonat, a nappalok pléhedényei kiborítva. Tolat a mélyben az éj, a testekre sár tapad, nehogy elkezdődjék a gyászuk.
Tartós tél következhet: a híd felől érkezik lyukas nadrágban egy angyal.


Itt, most

Nem vonsz le következtetéseket. Az emlékekkel nem foglalkozol. Mostantól éber figyelmed a bútor repedésének finom növekedését, az ablakok érthetetlen rezzenéseit követi.
Ahogyan egy kéz megkeveri a reggeli kávét, megérted. Ellenállás nélkül hagyod, hogy megküzdjenek benned a részletek, de nem tulajdonítasz nekik jelentést.
A test valósága, amit még elviselsz, ami még itt tart. Éghetne arcod, bepiszkíthatná kezedet a hamu: itt most a lélek túl kevés.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében