A nagyvárosi bevásárlás ugyanolyan izgalmas, mint amikor az erdők mélyén várom a medvét. Mindig történik valami meghökkentő, valami új. Bármelyik percben érkezhet a meglepetés. A páromnak kell egy felső a szoknyájához, mivel hétvégén esküvőre vagyunk hivatalosak. Az Aréna Pláza ma a célpont. A plázákat magamban embererdőknek nevezem. Némelyikükben még vízesés is csobog. A zuhogó víz hangja újra és újra eszembe jut, amikor valami olyan tárgyra pillantok, amit a plázában vásároltam.
Sorra vesszük a ruhaboltokat. A helyiségben légkondi hűsít, lassú zene szól. Türelmesen tartom a vállfákat, amelyeket párom leemel, hogy felpróbálja róluk a ruhákat. A próbafülke függönye mögül hallgatom, ahogy felakasztja a fogasra a ruhákat. Kisvártatva megjelenik egy gyönyörű rózsaszín felsőben, amely alól kisejlenek feszes mellei. Gyönyörű! – felelem. Ugyanúgy örülök, mint amikor elém lép a számomra már ismert medve. Meg tudom különböztetni a többitől. Sokáig azonban nem fürdőzhetem a látványban, mert ekkor történik valami. A szemközti próbafülke függönye is elhúzódik, és kilép ujjatlan pólóban barátja elé egy nagymellű lány. A mellettem álló a ruhadarabot szemrevételezi, én a lányt, de csak fél szemmel, nehogy kitörjön a botrány. Észreveszi. Halvány mosoly fut végig arcán, párja azt hiszi, neki szól. Szerencsére. Bizsergést érzek, mint amikor még nem látott medve vágódik be a sűrűből a szóróra. Maximumra megy ilyenkor az adrenalin. Szemeim lesütve várom, hogy újra kilépjen az én párom. – Nem is érdekel téged az egész! – dorgál, ahogy meglátja arcom. – Nagyon is érdekel! – bizonygatom, miközben a nagymellű lány újra eltűnik velünk szemben. Barátja most unottan rágózik. Róla valóban lerí az unalom. Én legalább izgatott vagyok… – Csak még egyszer láthatnám azokat a hatalmas melleket! – sóhajtom. Nem kell sokáig várnom. Pár perc múlva egyszerre lép ki a két nő. Fülig vörösödve igyekszem leplezni zavarom. Nem tudom, hogy a párom ruháját bámuljam vagy a lány melleit. Miközben az áru minőségét nézem, lopva hátrasandítok. Ekkor már a fiú is észrevesz valamit, mert idegesen feláll, visszatuszkolja a lányt a fülkébe, és mindkét oldalról megnézi, rendesen el van-e húzva a függöny. – Próbáljad, s aztán menjünk! – adja ki a parancsot. Közben a párom sikeresen eldönti, melyiket veszi meg az öt felső közül. Indulunk, bár én még maradnék. Érthető. Ki hagyná el a lest éppen abban a pillanatban, amikor ott a még nem látott vad. Lassú léptekkel haladunk a pénztáros felé. Útközben visszanézek. A lány is figyel. Nem merek inteni, mindketten foglaltak vagyunk. Lefoglaltak minket egy biztonságos magánéletre. Egymásra nézünk, s ebben a pillanatban mégis megtörténik a kaland. Ugyanaz a kaland, amiért a fenyvesekbe megyek. Mert soha többé nem látjuk egymást. Nem kell semminek megtörténnie. Nem is akarjuk. De felfrissít maga a lehetőség felvillanása. Ugyanúgy megtelek ötletekkel, tervekkel, mint amikor a barna bundással találkozom messze a fővárostól. Tovább shoppingolunk. Jó kedvvel beszélgetek közben párommal, aki végre megtalálta a számára tetsző ruhát. A pénztárnál felveszem a leesett aprópénzt a földről. Lehajolok. A túlsó kasszánál ők is fizetnek. Hiába vagyok távol a hegyektől. Újra elém termett a nagyvad…
