olümposzt küldtek a hargitára
átültetni az istenek
állok a gödrös országúton
nézelődőm itt mit lehet
takarók jönnek gereblyékkel
egyszerű emberek máris fóris
én már itt vagyok s van egy patkó
herceg! hátha megjön a ló is
*
elromlott a zuhanyzón a csap
fürödni akar egy edény
a trolik reggelente késnek
egyensúlyozz a járda peremén
a műhely összevissza
rendet rakni mégse kell
gazdára találnak a képek
akinek nincs nem jön el
*
álmodom szappanoperát
egy egyszerű jelenetet
ahol lassan de biztosan
sírhatok nevethetek
előérzetem nem hamis
jön egy nagy találkozás
hol kiderül hogy mindig is
négyszögletes a lágy tojás
*
egy könyvtárosnőt álmodom
magában unatkozik
negyvenévesen kamasz
felajánlja hogy segít
helyettem beírja mind
verseim a sok papírt
aztán a könyvtárból kijön
és elfelejt míg elköszön
*
a világegyetemben akadt pár ember
aki sétált velem
néhány közülük rajzolni is tudott
hosszan szemembe nézni nem mert
senki sem
és egy csak egy van akivel hallgatok
*
a konstans elem
azt mondják változik de nekem
folyton tucatnyi ötletem
ruhámon egy pecsét legalább
piszkozat nem kellett sohasem
egy könyvtárosnő mindig utált
*
búcsúszonett
míg felhők közt megy a vonat
gondolhatod félig-meddig
miért nem szólítottalak
míg leszáll a síneken
két csavargó a gondolat
tovább fut az ablakon
két utas az alkalom
kinéz elpárolgott a köd
és én még mindig ugyanitt
pedig utazom
csak nőnek köztünk a kavicsok
jönnek elő a semmiből
s ha találkozunk már nem tudod
mert már nem ugyanaz a bőr
*
robog a vonat kiráz belőled mindent
ami van
tükröt tettek hogy lásd meg milyen
szép vagy a budiban
*
ne gyere most haza
ez nem az az este
túl kell élnem ilyenkor
nem esem szerelembe
*
mint viccben a hatos, tele vagyok
2020-ig hányni fogok
be nem teljesült illúziót
utcagázakat rádiót
kellene egy normális ember
s hogy ne legyek végre türelemmel
egyikük Mindent Most Rögtön
a másik szólni sem mer
*
ezernyi fényű kirakat-város
hív éjjel-nappal csodálj! csodálj!
alkony a kertet egybemossa
nem gyújtok lámpát jobb a homály
*
hol homály hol felhők hol zivatar
darázs repült be az ablakon
idebent semmit sem talál
üvegnek ütközik százszor is
*
kiderül
gyűlnek a felhők megdördül az ég
hűvösre ígéri magát a nyár
ha kisüt álmot fénybe ejtenek
száradó rothadó fű illata száll
*
fehéren hajlongó jázminág
ölthetek én is nyári ruhát
elhullott fű magját őrzi a rét
vászon a tavalyi test szagát
*
helyek
itt a legjobb
máshol is ugyanilyen
Varga Borbála: 1986-ban született Kolozsváron. A kolozsvári Művészeti Egyetemen végzett festészetet 2010-ben.
