VI.rész: Megérkezés a startvonalra
87.
És újra hó hullt a hűs hónapokra
az elveszett tét, amíg összeállt,
s letisztult a letűnő éra pokla,
túlontúl későre nyomtam – mint ált-
alában – padlóig a fékpedált.
Rohannék vissza hozzá, ha tehetném
és nem lenne jogerős az eredmény.
88.
Így inkább a tanulságot levonva,
mint utó-meteorológusok
a másnapon, igyekszem élni s jobbra
nézni, nem a távolban mint zuhog,
a virágosrét fele fordulok,
hol a meleg napsugársáv, az őszi,
a szürke felleget még megelőzi.
89.
Nem mossa úgyse bőröm semmiféle
okos mosóporos hidegzuhany
tisztára s kihipózva is a végte-
lenben ér csak össze a párhuzam:
amire megtalálom tévutam
megkésve és hiába esve térdre
a templomkövön imát mímelésre.
90.
Előre kellett volna okosabbnak
lenni és nem elhinni, a világ
egy reánknéző tökéletes ablak,
melyen boldog-boldogtalan kilát:
felégetett parasztromantikát
és betörtüveges családi képet –
mindkét oldalon megfakult igéret.
91.
A srácoknak ment is a nyúlfaroknyi,
zavaros, könnyesbúcsús körlevél:
Nincs amit tovább nyújtva nyavajogni,
mindenkit ölel, mert várost cserél,
A. Mire a hajóm a révbe ér,
leszámolok a visszatérö árnnyal:
a szekrénymélyi utolsó pohárral.
92.
Miközben a gép, zúgva fáradatlan,
a dolgát téve újra pittyegett
(amíg én hónapokat átaludtam):
Önnek új üzenete érkezett...
Epilóg
Szökőév múltán, véletlen a téren
megláttam őt egy kirakat előtt,
gyönyörű, mint régen, kéz a kezében
– egy alvó kislány a vállára dőlt.
A pulzusom még az emelkedőt
küzdte, miközben tovaindul éppen,
s csak maradtam mögötte észrevétlen.
Bálint Tamás: 1985-ben született Székelyudvarhelyen. Legutóbbi kötete: Láv sztori (Erdélyi Híradó Kiadó – Fiatal Írók Szövetsége, Kolozsvár – Budapest, 2015)
