1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

– Szevasz, Miley!
Kár, mi,
hogy befejeztük.
Lenne még trükk,
pár hangzás,
mit betennék, lásd
az új számomat…

– Elég már, nem szabad
hozzányúlni!
De mi kéne, Jim, mi?

– A második számba
még raktam volna
egy kis visszhangot;
ott, tudod,
ahol a Mitch Mitchel
leáll a seprüvel…

– Ezerszer megbeszéltük már,
hogy így lett jó a szám!
Pakolhatnánk évekig,
de ki kell adni. Ne hidd,
hogy jobb lesz: csak más.
Egyre nehezebb, mint a zsák.

– Jó, persze, igazad van,
de akkor mi van,
ha húsz évig csináljuk?
He? Ha már betömve a lyuk,
a legutolsó is: miért baj?

– Megmondtam, elég. Haj-
nalig cseveghetünk,
de jobb lesz neked… nekünk,
ha megbékélsz ezzel.
Lemez csak lemezzel
versenyezhet, Istennel
nem. De hát ez már vele is felesel!
Ez a legtöbb, mit elérhetsz,
Jimi! Mára elég lesz…

(a vonal kattan, Hendrix
a fülének most nem hisz,
azt hiszi, Davis még ott van…)

– Figyuzz, egész nap gondolkodtam,
mégis betenném azt a hangot,
mert így lesz teljes, majd hallod
te is. És akkor összeáll
minden, mint szabály,
mit mi találtunk…
nem ki, hanem meg… ne und
zaklatásomat, higgy nekem.
Mi leszünk hirtelen
– csak 45 percre – az Isten ám!

(Szün.)

Halló, Miley!... figyelsz te rám?