Kávédaráló
(Mlynček na kávu)
A költőtől feledve
amott a kávédarálóban
az örzőangyal várja
a megígért szabadulást
de a költő mostantól fogva
Jakobs-féle őrölt kávét vásárol
heti negyedkilót
és meg sem fordul a fejében
hogy legalább bepillantson a kávédarálóba
A fájdalom helye
(Miesto pre boles»)
Minden igazság
foglalt
nem találsz helyet a verseknek
és a holló morzsákkal táplálkozik
amiket szabadság asszony
seper ki az asztal alól
saját lábaidon állsz
érzed miként hat át a fájdalom
de a fájdalom helye
nem a tiéd
sem a jobboldali
sem a baloldali
most már minden igazság
foglalt
ezért a továbbiakban
a fényt
nyelved alá rejted
A legelőn
(Na paľiti)
A legelőn
fehér ló legel
a legelő mellett
kenderasztagok
a legelőn
a fű olyan mint az emlékek
a szél visszatért a gyermekkorba
mintha tudná
mintha még emlékezne
a legelő felett
a virágzó akácok
terjengő illata
és a mesék
lélekmadara
a legelőn
fehér ló legel
az alkonyatban hazatér
a faluba
patájával kinyitja
létezésünk ajtaját
Újra amint volt
(Zas ako bolo)
Ott voltál
A száraz időszak idején
amikor a versből kifordítottam az ekével
egy pénzdarabot
amelyről a sós víz
lemarta az istennő képmását
azt reméltem
hogy minden újra olyan lesz mint volt
ahogy érett szavak
hangzottak bentről
mint egy sustorgó eső
de a bűnök sokasodtak
és minden olyan volt
mint valamiféle ébredés
az alvás nélküli éj útvesztőjében
ahol nem érmékkel
fizetnek
Szeretnéd
(Chcel by si)
Szeretnéd visszaadni az összes szót
az összes parancsolatot
amelyekkel néha csalogattak csábítottak
és te akkor annyira boldog voltál
hogy nem is tudtad
hová rejtőztek el a versek
amelyeket ma ünnepi öltözékekként
veszel elő
amilyenekben templomba megy az ember
még szeretnél
valami hasznosat tenni
mint például odaajándékozni valakinek
gyöngédséged szobájának a kulcsát
ahova titokban lopóztál
beszélni a fénnyel
és tiszta vizet inni
vagy hogy köszönetet mondj
a megélt nap
beteljesült imádságáért
meg akartad találni a jó határait
és elmondani sokszor
jó reggelt szülőföldem
Nem vagyok képes
(Nemôľem)
Nem vagyok elveszve
bár semmire sem vagyok képes
arra sem hogy megtiltsam magamnak
a dohányzást
és vidáman énekeljek
kezdetben másképp volt
akkoriban még írtam verseket
és gyűlöltem a húsevő növényeket
akkoriban még leláttam
a nap mélyébe
miként hullámzik a szennyes víz
a galoppozó lovak nyomában
akkoriban a vízzel átitatott föld is
jó volt
és teljesen egészséges
most már semmire sem vagyok képes
annyira sem hogy egy jó verset írjak
Nevetés
(Smiech)
Nevetős lelkiállapotba kerülni
nem egyszerű
néha elég egy vízcsepp ragyogása
máskor egy vízesésé
az emberek sohase tudták
mennyi mindent viselnek
a gyöngédség öve mögött
és kinek az adósai
amikor közeledik hozzájuk a nevetés
boldogak lesznek
és megtanulnak elfeledni ezt-azt
Remélem
(Dúfam)
Zavarban vagyok de továbbra is remélem
hogy valami történni fog
amikor kinyílik az ajtó
és a szobába betör
a színtelen angyal
akire várok
hogy köszöntsem
továbbra is remélem
hogy az életem keresztútjánál
leselkedő
hüllő-pillanat
csak egy hiba
az idő egyirányú folyásában
és végre találkozni fogok egy emberrel
aki nem árul el
Nem tudta
(Nevedela)
Nem tudtad
hogy a tested
versek egybeolvadása
A kéz egy költemény
költemény a láb is
az emlő tökéletes szonett
és a haj a szél megtestesülése
amelyen áthatolnak
a tested körvonalait dicsőítő betük
nem tudtad
hogy a jóreggelt
is költemény
hogy a jóreggelt
is dícséret
amiből a költő
kiválasztja a megfelelő zamatokat
varázslatos világa számára
amibe már nem fér
egy piciny harmatcsepp sem
CSORTÁN FERENC fordításai
Ivan Miroslav Ambruš (Nagylak, Arad megye, 1950), költő, műfordító, publicista. Napjainkig tíz kötete látott napvilágot. A Naše snahy és Naše snahy plus folyóiratok szerkesztője, a (magyarországi, romániai és vajdasági terjesztésű) Dolnozemský Slovák (Alföldi Szlovák) főszerkesztője, az Ivan Krasko Kulturális és Tudományos Társaság elnöke. Műveit román, magyar, német és ukrán nyelvre is lefordították.
