1. A séta a városi tér költészete.
2. Ahogy a költő ugyanazt a nyelvet használja, mint bárki más, csak másra és máshogyan, úgy a sétáló is ugyanabban a városban mozog, mint a többi járókelő, csak más céllal és másra figyelve.
3. A séták, akár a versek, válogatás és elrendezés útján készülnek.
4. Ahogy a költő is használ ritkán hallott, különleges szavakat, a sétáló is gyakran fordul meg ritkán látogatott helyeken.
5. Ahogy a költészet néha megtisztítja az agyonhasznált szavakat, rámutatva azok eredeti jelentésére, úgy a sétáló is akkor látja igazán a várost, ha észben tartja a helyek és épületek eredeti célját, még ha azóta másra is használják azokat.
6. Ahogy a költőnek hatalmában áll akár teljesen új jelentést adni egy-egy szónak, a sétálóval is előfordul, hogy egyes helyeket teljesen másra használ, mint amire eredetileg szánták.
7. A költő mindig ambivalens viszonyban áll anyanyelvének helyesírási szabályzatával. A jó séta egy kicsit mindig illegális.
8. A nagy versek megváltoztatják a nyelvet, amelyen íródtak. Egy igazán fontos séta maradandó nyomokat hagy a városon.
9. A séta is, a költészet is katasztrófaturizmus: ahogy a költészet ott kezdődik, ahol csődöt mond a hétköznapi beszéd, úgy a sétáló is azokat a helyeket keresi, ahol fölfeslik a város szövete.
10. A soha meg nem valósult vagy porig rombolt épületek hűlt helyei épp olyan kedvesek a sétálónak, mint a költőnek a kimondatlan és a kimondhatatlan.
11. A költészet a nyelv élő emlékezete és lelkiismerete. A séta a városé.
12. A legjobban az értékeli a verset, akinek az anyanyelvén szól. A legizgalmasabb séták mindig a saját szülővárosunkon vezetnek keresztül.
13. Valójában azonban minden vers csak a saját anyanyelvét beszéli, és minden új séta egy teljesen másik városba vezet.
14. A költészet és a séta alapegysége a lélegzet: ritmusát a szavak vagy a lépések adják meg.
15. Ahogy vannak egyszavas versek, egyetlen lépés is lehet séta.
16. Költők és sétálók is gyakrabban néznek fölfelé, mint a többiek.
