"nyomokat hagy a városon"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 1. (687.) SZÁM – JANUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Nem lehet eltakarni
Papp Attila Zsolt
„túl sok erős hatáscsomópont van”
Dunajcsik Mátyás
Tizenhat tézis a sétáról és a költészetről
Németh Bálint
Gyanakvás, enyhülőben
Barlog Károly
Szomszédok
Kemény Zsófi
Versek
Bartók Imre
Buonarroti
Sirokai Mátyás
A költészet továbblépésének jelölhetetlensége osztott mezőn
Závada Péter
Versek
Tóth Kinga
Faliratok – Made in Slovakia
Nagy Hajnal Csilla
Ugyanazon a vonaton
Adorjáni Panna
Nincs semmi értelme az életnek, erre a következtetésre jutott Lili, és becsapta maga után az ajtót
ANDRÉ FERENC
a háztetők is másképp
SERESTÉLY ZALÁN
Versek
HORVÁTH BENJI
Laika
KULCSÁR ÁRPÁD
nem kellene
Gothár Tamás
Variáció félelemtűrésre
Váradi Nagy Pál
A roncs
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
mint goethe
Kali Ágnes
Vérszerződés
Láng Orsolya
Annunciáció
Gál Hunor
zászlótlan
Simon Márton
Karácsony
Nemes Z. Márió
Versek
Szabó Imola Julianna
hajszáleres csempék
Ughy Szabina
Házibuli
Nagy Márta Júlia
Betlehem a Miskolci utcában
Toroczkay András
Fontos dolgok
Kerber Balázs
Szignál
Nagy Kata
Versek
Borda Réka
éjszaka minden megnő
Száz Pál
Ádámatyánk bajáro
Pallag Zoltán
A metrón való mészárlásról
Szőcs István
Elegyes jegyzetek
CSUSZNER FERENCZ
Kollektív kontroll
Bakk Ágnes
Filmes családállítás
Codău Annamária
Erről a huszonötről
Ördögh Jácint
Közvetlen alapok
Jakabffy Tamás
Dixi tanár úr nyoma
Portik Blénessy Ágota
Hiánypótló hazatérés – a Korunk Galéria 500. tárlata
Hírek
 
HORVÁTH BENJI
Laika
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 1. (687.) SZÁM – JANUÁR 10.

„...Ez tán az írásbeliség
kezdete. Vagy a vége.
Különösen az esti óceán szempontjából.”
(Joszif Brodszkij)

„Lajkában nem hasadt szét a világ...”
(Serestély Zalán)

És azt mondta az Úr Ábrámnak:
Kelj fel, és eredj ki a te földedről,
a te rokonságod közül, a te atyád
házából, és áldás lesz. És Ábrám felkelt,
és kieredt. Valahogy így lehetett.
Mára már nem tudjuk, ki beszél, kihez.
És ki küldött engem, ki a Vagyok,
ki fogja megrajzolni a hasonlatot.
Tudjuk, persze, hogy tudjuk. Kutya
nehéz vagyok, kutyakönnyű
nekem akarni vanni, lázadni,
nekem azt mondta az Úr, hogy én
eredjek ki. Mára már nem tudjuk,
átok-e az áldás, ki beszél, kihez, ki ered ki
honnan. Különösen az előttünk járók
tekintetében. Kutya a farkasból,
farkas kutyából, ha lakmározik.
És a jelre várók hallgatása. És azok,
akik nem cél nélkül valók. És a függőkertek
az elképesztő akarás bűvöletében.
Mára már nem tudjuk, miféle titkokat
képvisel ez az építészet, az ékesnek
milyen állatait teremti meg. Miféle
parancsokat takar el a karácsonyi köd,
mára már nem tudhatjuk, honnan
kell kieredni. Hogyan kell szeretni azt,
akit ebbe a ködbe beleköptek, és aki csakúgy
lelkeket köpköd. Hogy egy váltó paradigma
mivel tartozik az előzőnek. Mára
csak úgy tűnik, van, akit nézek és van, aki néz,
de egy vagyok velük elég sokféleképpen,
különösen a hasadás és ömlés,
áradás és hordozás
görbületében.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében