Késve indultam el, az utcán alig jártak,
még beugrottam valami ajándékért, lassan sötétedett,
másnapja volt, péntek vagy szombat, elhúzódó, masszív fagyok,
aztán az aluljáró, a jegyautomata leragasztva,
kicsivel arrébb a pénztár, a pénztár előtt egy férfi,
egy férfi feküdt a földön, öten térdelték körbe csöndben,
próbálták újraéleszteni, kitakart mellkas, kitérdelt nadrág, oxigénmaszk,
valaki kiáltott, hogy mégis jó a jegyautomata,
a csövesek másról beszéltek,
az egész aluljáró üres volt, az egész aluljáró üres volt,
csak a két ellenőr még, meg a mozgólépcső,
úgy két lépésre onnan, 12261354,
futva mentem le végig, a peronon talán hárman, ketten ölelkeztek, egy hallgatott,
az utolsó kocsiba szálltam, nem néztem körül se,
úgy ültem, hogy a matricáktól ne látszódjon az arcom,
az ajtó 10 perccel arrébb csak eléggé lassan nyílt ki,
egy család állta el az utat, de a lépcsőn megint csak a huzat jött szembe
fenn egy őszes, részeg bácsi állt és próbált nem arcra esni,
egy másik város térképeit lobogtatták reményvesztett ázsiai turisták,
nézte őket a nemrég felgyújtott, sárga kuka, meg a természetellenesen zöld fal,
aztán a bejárat előtt két cigi rögtön, közben nem volt mire gondolni,
a túloldal sem látszott, valaki tüzet kért, nekiadtam,
a bezárt stadion fázott, a jegy olcsóbb volt, mint vártam,
útravalóm sem volt, csak egy régi rágó valami sárga ízzel,
jobbra egy 20 év körüli lány aludt, balra az ablakban egy kilátástalan város
indult a rossz irányba,
és arra gondoltam, csak 5 óra, és jövök is haza,
ha egyáltalán egy kicsit is haza ez, de jönni fogok, jönni jó lesz,
nem fontos, nem érdekes, nem reményteli, csak jó,
késésen, vacsorán, társasjátékon, születésen és halálon túl,
útravalónak szaloncukorpapír, meg egy 20 éves halotti bizonyítvány,
és addig már csak egyszer kell átmenjünk a hídon, a semmi fölött a ködben,
ahol se lent, se fent, se a város, se más,
ahonnan egy percig annyira nem látni semmit,
hogy attól már mi nem vagyunk.
