"nyomokat hagy a városon"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 1. (687.) SZÁM – JANUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Nem lehet eltakarni
Papp Attila Zsolt
„túl sok erős hatáscsomópont van”
Dunajcsik Mátyás
Tizenhat tézis a sétáról és a költészetről
Németh Bálint
Gyanakvás, enyhülőben
Barlog Károly
Szomszédok
Kemény Zsófi
Versek
Bartók Imre
Buonarroti
Sirokai Mátyás
A költészet továbblépésének jelölhetetlensége osztott mezőn
Závada Péter
Versek
Tóth Kinga
Faliratok – Made in Slovakia
Nagy Hajnal Csilla
Ugyanazon a vonaton
Adorjáni Panna
Nincs semmi értelme az életnek, erre a következtetésre jutott Lili, és becsapta maga után az ajtót
ANDRÉ FERENC
a háztetők is másképp
SERESTÉLY ZALÁN
Versek
HORVÁTH BENJI
Laika
KULCSÁR ÁRPÁD
nem kellene
Gothár Tamás
Variáció félelemtűrésre
Váradi Nagy Pál
A roncs
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
mint goethe
Kali Ágnes
Vérszerződés
Láng Orsolya
Annunciáció
Gál Hunor
zászlótlan
Simon Márton
Karácsony
Nemes Z. Márió
Versek
Szabó Imola Julianna
hajszáleres csempék
Ughy Szabina
Házibuli
Nagy Márta Júlia
Betlehem a Miskolci utcában
Toroczkay András
Fontos dolgok
Kerber Balázs
Szignál
Nagy Kata
Versek
Borda Réka
éjszaka minden megnő
Száz Pál
Ádámatyánk bajáro
Pallag Zoltán
A metrón való mészárlásról
Szőcs István
Elegyes jegyzetek
CSUSZNER FERENCZ
Kollektív kontroll
Bakk Ágnes
Filmes családállítás
Codău Annamária
Erről a huszonötről
Ördögh Jácint
Közvetlen alapok
Jakabffy Tamás
Dixi tanár úr nyoma
Portik Blénessy Ágota
Hiánypótló hazatérés – a Korunk Galéria 500. tárlata
Hírek
 
Szabó Imola Julianna
hajszáleres csempék
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 1. (687.) SZÁM – JANUÁR 10.

magzat
Halakat fogok a fénynek. Kiengedem a tenyerem, oldódjon benne a kék. Mint egy ráncos almát, mosom képzeletbeli fejed. Apró vagy és könnyű, lebeg benned a meg nem érkezés. A hetedik napon indulsz vissza. Anyám langyos hasában savanyú a tér. Hüllő leszel. Pikkelyes és lila, csontos és erőtlen. Nap nélküli anyag, ami lassan szárad vékonyra. Mint egy második bőr, olyan lesz a kabátom, évekig vedlem, de a testem fölé már soha nem fér.
baleset
A táj gyomrába merülök. Felfal és eltűnik. Távolt akartam rajzolni, közelre, hogy egyre jobban összeérjen, mint a szégyen egy ismeretlen mozdulatban. Az autókat összetörik, a kezeket összefogják. Elárvulunk a suhanásban. Féket rajzolok. Házfalat, tejbőrt, szétrobbant tulipánt. Kopasz hattyúkat rajzolok. Ujjbeggyel kenem a fejünkön szétkenődő vörös sárt.

kegyelem
Lüktet, majd elcsitul. Mint a tested, amit lepkeként szúrtak a fehér ágyhoz. Nézem, ahogy rezeg a gomb a ruhádon. Le és fel. A vesédhez szorulnak a hegyek, a vénád kulcslyuk, alig találnak bele. Bezárulsz. Havas táj a szoba. Hideg. Csupasz gallyak az ujjaid. Mozgatni akarom, mint a szél. Mereven nekilökődsz a deszkának és koppansz, de nem beszélsz. Foszlik a bőr alatti rés. Puha a fejed. Ülök és nézem ahogy felolvad az idő, mint az infúzióban a lassú vér. Nem a tiéd már. Csak egy gép. Koronás fémjén pilleszerű papírmasé, csipkepettyes combodon tétován csordogál a vizelet. Áttetsző. Olyan könnyű és élettelen mint a lomha hegyek a tüdőd helyén. Süllyednek a fák, magukba dőlt háztetők csukódnak egymásba. Madarak vetődnek a földnek, szilánkos szárnyukból lebeg a toll, csőrükről pereg a kén. És folyton csak arra gondolok, hogy milyen egyszerű lenne összefogni a szád. Egy mozdulattal. Mint egy befőttes üvegre zárni a fém fedelet.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében