"nyomokat hagy a városon"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 1. (687.) SZÁM – JANUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Nem lehet eltakarni
Papp Attila Zsolt
„túl sok erős hatáscsomópont van”
Dunajcsik Mátyás
Tizenhat tézis a sétáról és a költészetről
Németh Bálint
Gyanakvás, enyhülőben
Barlog Károly
Szomszédok
Kemény Zsófi
Versek
Bartók Imre
Buonarroti
Sirokai Mátyás
A költészet továbblépésének jelölhetetlensége osztott mezőn
Závada Péter
Versek
Tóth Kinga
Faliratok – Made in Slovakia
Nagy Hajnal Csilla
Ugyanazon a vonaton
Adorjáni Panna
Nincs semmi értelme az életnek, erre a következtetésre jutott Lili, és becsapta maga után az ajtót
ANDRÉ FERENC
a háztetők is másképp
SERESTÉLY ZALÁN
Versek
HORVÁTH BENJI
Laika
KULCSÁR ÁRPÁD
nem kellene
Gothár Tamás
Variáció félelemtűrésre
Váradi Nagy Pál
A roncs
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
mint goethe
Kali Ágnes
Vérszerződés
Láng Orsolya
Annunciáció
Gál Hunor
zászlótlan
Simon Márton
Karácsony
Nemes Z. Márió
Versek
Szabó Imola Julianna
hajszáleres csempék
Ughy Szabina
Házibuli
Nagy Márta Júlia
Betlehem a Miskolci utcában
Toroczkay András
Fontos dolgok
Kerber Balázs
Szignál
Nagy Kata
Versek
Borda Réka
éjszaka minden megnő
Száz Pál
Ádámatyánk bajáro
Pallag Zoltán
A metrón való mészárlásról
Szőcs István
Elegyes jegyzetek
CSUSZNER FERENCZ
Kollektív kontroll
Bakk Ágnes
Filmes családállítás
Codău Annamária
Erről a huszonötről
Ördögh Jácint
Közvetlen alapok
Jakabffy Tamás
Dixi tanár úr nyoma
Portik Blénessy Ágota
Hiánypótló hazatérés – a Korunk Galéria 500. tárlata
Hírek
 
Száz Pál
Ádámatyánk bajáro
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 1. (687.) SZÁM – JANUÁR 10.

phytoaforizma

A orbáncfüvet Öregapád még Szen­jános füvinek monta. Neve is mongya, Szen­jános napkor köll a orbáncfüvet szënnyi, akkor virágzik, mer aznap kë­rëszt­űtík Krisztusurunkot. Má akkor megmonta nëki. Három esztendő betellik, mire írt hozó Ádámatyánk bajáro. Akkor elindút Krisztusurunk, gyógyította a nya­va­lásokot, szalatt a béna a sükethë, megsúgta nëki, hogy a vak meglátto a napfínt, mer a nap tüzes füve a orbáncfű, meghallotta ezt a níma, rögtön mënt hirdetnyi a ëvangéljomot! Még a hóttakot is fő­kēj­tëtte Krisztusurunk. Oktatta a ok­tondi embërt a níp okullásáro tanította ikët imátkoznyi. Betēt a harmadik, bevonút Jëruzsálëmbe a apastalokkā, harmadnap megfeszítëttík, harmadnapra főtámott, harmadnapra kinyőt a orbáncfű Krisz­tus­urunk víre csëppjeibű. Óvasatlan hullott víre szëme, óvasatlan sárgítottak apró virágoji. A Krisztusurunk víre mái napig folyik benne! Veruvërës, mind a napszáto! Hirdeti a világ orvosát. Mer mindën Ádámbátyánk bajáro ír a orbáncfű, levele, száro, támoggy fő máro! Mer olyan vót amikor Öregapád hazagyütt a lágërbű, mind a főtámodás. Ippen Szenjános napra gyütt haza. Mënt, követte a határbo a sínykët, de csak messzirű, hogy ē tuggyon bújnyi. Amire hazaírt, má a orbáncfű is kivirított. Azzā gyógyította a lábát, mer ha nincs a orbáncfű tüzes leve, elüszkösödik nëki, meghāll a sënkifőggyin. Ígyis majnem nem gyütt haza, má csak nëgyven kila vót! Mire hazaírt, má rühes së vót. Leígetëtt rúlam minden mocskot a szenjános füve. Monta. Mer a mindën romlástú megszabadíccsa a embërt, még a Ádámatyánk bűnitű is! No ezëk a ruszkik nem szarakottak, akinek a nevit óvasták a lágërbe, csak ammëhetëtt haza. De marha ruszkik, csak a hullákot óvasták! Akik má rëggēre kihűtek, vagy láccott, nem írik meg a napszátát. Ennyit megengedëtt a Sztálinelftárs, hogy a hóttak hazamënnyenek. A sírba! Öregapád havërja ottveszëtt. Aszonta nëki, vedd el a cédulám, ha óvasnak, mënny helëttem, én má inné nem mëgyek haza, csak maradra. Hát a ruszkik aszittík, hogy főtámott! Mer Öregapád mindënt rendre megcsinát. El is engettík, fítek tűle, aszittík, hogy csuda törtínt, hozzá së akartak írnyi, hogy biztos szent embër, sztarëc, sztarëc, mutogattak, eresztëttík. Így vót ez Szenjánossā mëg Krisztusurunkkā is. Szenjános is ottveszëtt a Hëródëselftárs lágëribe. Szenjános íllő vízzē kërësztűt, de aki utánnom gyün, monta, az a Szentlílek tüzivē fog tíktëkët megkërësztűnyi. Ez Krisztusurunk szent víre. Lemossa mind a bűnököt, mind Ádámatyánktú!




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében