"nyomokat hagy a városon"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 1. (687.) SZÁM – JANUÁR 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Nem lehet eltakarni
Papp Attila Zsolt
„túl sok erős hatáscsomópont van”
Dunajcsik Mátyás
Tizenhat tézis a sétáról és a költészetről
Németh Bálint
Gyanakvás, enyhülőben
Barlog Károly
Szomszédok
Kemény Zsófi
Versek
Bartók Imre
Buonarroti
Sirokai Mátyás
A költészet továbblépésének jelölhetetlensége osztott mezőn
Závada Péter
Versek
Tóth Kinga
Faliratok – Made in Slovakia
Nagy Hajnal Csilla
Ugyanazon a vonaton
Adorjáni Panna
Nincs semmi értelme az életnek, erre a következtetésre jutott Lili, és becsapta maga után az ajtót
ANDRÉ FERENC
a háztetők is másképp
SERESTÉLY ZALÁN
Versek
HORVÁTH BENJI
Laika
KULCSÁR ÁRPÁD
nem kellene
Gothár Tamás
Variáció félelemtűrésre
Váradi Nagy Pál
A roncs
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
mint goethe
Kali Ágnes
Vérszerződés
Láng Orsolya
Annunciáció
Gál Hunor
zászlótlan
Simon Márton
Karácsony
Nemes Z. Márió
Versek
Szabó Imola Julianna
hajszáleres csempék
Ughy Szabina
Házibuli
Nagy Márta Júlia
Betlehem a Miskolci utcában
Toroczkay András
Fontos dolgok
Kerber Balázs
Szignál
Nagy Kata
Versek
Borda Réka
éjszaka minden megnő
Száz Pál
Ádámatyánk bajáro
Pallag Zoltán
A metrón való mészárlásról
Szőcs István
Elegyes jegyzetek
CSUSZNER FERENCZ
Kollektív kontroll
Bakk Ágnes
Filmes családállítás
Codău Annamária
Erről a huszonötről
Ördögh Jácint
Közvetlen alapok
Jakabffy Tamás
Dixi tanár úr nyoma
Portik Blénessy Ágota
Hiánypótló hazatérés – a Korunk Galéria 500. tárlata
Hírek
 
Pallag Zoltán
A metrón való mészárlásról
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 1. (687.) SZÁM – JANUÁR 10.

A Kálvin tértől a Fővám tér felé, este 7-kor, amikor már eleged van mindenből és a napi hét órát ma sem sikerült megaludnod, képzeld el, hogy becsukod a könyvet, vörösen izzó lézerkardot rántasz elő kabátod zsebéből, látod a rettenetet a melletted ülő poshadt szagú nyugdíjas, alkoholista nő tekintetében, amikor meglátja a kinyíló kardot, és meghallja a filmekből ismert hangot: mire felfogná mit is lát, a feje már a metrószerelvény padlóján gurul, a szerelvényben eluralkodik a pánik, a közel álló utasok kétségbeesetten kapkodják a lábukat a guruló fej elől, mintha bizony az lenne a legfőbb gondjuk, hogy véres lesz a cipőjük. Hunyd be a szemed egy pillanatra és szippantsd be az égett hús szagát, érezni fogod, hogy mennyivel elevenebb ez annál a savanyú húgyszagnál, ami eddig áradt ugyanabból a testből. Ez az élet szaga! Jussanak eszedbe Marcus Aurelius szavai: „Hagyd a könyveket! Szedd össze magad! Nincs tovább! Mintha már halálos ágyadon feküdnél, vedd semmibe a testet, hisz az csak vér, csont, idegek, visszerek, ütőerek esendő szövedéke.”
Nézd az élőhalottakat, ahogy az életükért könyörögnek, vagy adják a döglött bogarat, remélve, hogy nem veszed őket észre, és metrózhatnak tovább egészen az örökkévalóságig. Ott ül egy borostás férfi veled szemben, kopaszodik, és a szemeit forgatja, azt reméli, hogy elkerüli a tekinteted, hogy elkerülheti, de nem, észreveszed, felállsz, a lézerkard méretes vascsővé változik kezedben, odalépsz, nyugtázod, hogy elnyílik a szája, mondani akar valamit, megemeled a csövet, minden erődet beleadod, a bal halántékát találod el, pont ahogy akartad. A test élettelenül vágódik a padlóra, most két kezedbe fogod a csövet és függőlegesen sújtasz le, szilánkos péppé zúzod a fejét, egy lány felsikít, Adidas melegítőnadrág lesz rajta, a cső másfél méteres fűzfavesszővé válik, a hang irányába kapod a fejed, de mielőtt a szemébe nézhetnél, már kiütötted egy suhintással, a fűzfavessző vége betalál, a lány a földre rogy, összegömbölyödik, mindkét tenyerével az arcát szorítja, szeméből ömlik a vér, halálsikolyát alig lehet elkülöníteni a szerelvény alaphangjától, festett fekete haja a homlokába hullik, nyakát szabadon hagyja, ütni kezded, már az első ütésnél kiserken a vér, elájul, megállsz, kihúzod magad, és így szólsz a remegő sokasághoz: A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?! Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak. Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok, sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, satöbbi, és ne aggodalmaskodjatok a holnap felől, mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja. Én szóltam.
Miután ezt elmondod, sóhajts egyet és a fűzfavessző pallossá válik a kezedben, a szerelvény megérkezik a Fővám térre, fejezd le az eszméletlen lányt, lépj ki az aluljáróba, szúrd hasba az első utadba kerülő ellenőrt, a következőnél elég lesz megemelned a pallost, haladj tovább fel a lépcsőkön, igen, egészen a napsütötte sávig, a lépcső tetején engedd el a véres vasat. Csak bámuld a Dunát, az esti kocogókat, a zöld dzsekis lányt a kuvasszal. Hunyd be a szemed. Nyisd ki a szemed. Ugye így képzeled?




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében