Téglavörös délután
(Ziegelroter Nachmittag)
Téglavörös délután
ólomsúlyú fénymázak
agyagsötét kezek
a fény mozdulatlanul
a fákon fennakad
a fény mozdulatlanul
a tenyérben marad
a fény kő tapintású
Rövidek
(Sie sind nur kurz)
Rövidek
ama ritka pillanatok
amelyekben a Rajna
kígyóbőrt visel
és a ferdén ráhulló napfényben
a zavaros folyó
lélekkel bíró állattá lesz
rézszínű pikkelyes
csillogó
miközben a nyugat elizzik
és a Vogézek szikrát szórnak
Az éjszakából font sövény mögött
(Hinter der Hecke aus Nacht)
Az éjszakából font sövény mögött
rózsatöveknek kell lenniük
melyek minden alvót elbódítanak
ezeréves illattal
minden út végén
lenniük kell további utaknak
melyek szétválnak és tovább ágaznak
és óramű nélküli óráknak
amelyek nyugtalanító értelmetlenségben
átketyegnek az időtlenségen
Arra vágyom
(Ich wünsche mir)
Arra vágyom
hogy el ne feledjelek
ne feledjem álmos tekinteted
szempilláidat
melyek lepkecsókot adnak
bőröm addig csiklandozzák
míg az ébredésen végiggördül
egy kavics-gömbölyű nevetés
és a hajnalt
csak emiatt
elszalasztjuk
Jól rejtett csókfészkek
(Kussnester gut versteckt)
Jól rejtett csókfészkek
az estben
és a folyó mentén
gesztenyefa mellett gesztenyefa
ág mellett ág ballag
karöltve
mint párok kik jól megférnek egymással
sok hosszú év után
Elfogadni
(Akzeptieren)
Elfogadni azt
ami nem szappanszagú
a tarkaság mögött a feketét
a reggel
leplezetlen közönyét
Honnan ered a nyár
(Wo kommt denn bloß der Sommer her)
Honnan ered a nyár
mely rajtam átsuhan
délies illatokkal és tücskökkel
mialatt odakint az időjárás köhécsel
és domb mellett domb süllyed el
Honnan ered a bizakodás
amely eltölt
mintha nem létezne elválás
mintha a jövő örök május lenne
Kéz amely színek közt kutat
(Hand die in Farben wühlt)
Kéz amely színek közt kutat
feldob egy pirosat
elkap egy csiripelést
kéz amely egy holtat eltemet
és éjszakákat szelídít meg
Kéz
amely magáról megfeledkezik
Kérlek
(Du)
Kérlek
add kölcsön
a szemeidet
egyetlen pillanatra
hadd láthassam magam
ahogyan te látsz engem
nem így belülről
ahogyan magam látom
oly élet-idegenül
oly tükör-fordítottan
Bezárni és kinyitni
(Zuschließen und öffnen)
Becsukni és kinyitni
hajdani kezekkel
integetni a jelennek
beszédbe elegyedni ha eső esik
együtt inni együtt hallgatni
és tudni
éveink hosszú sora
csupán egy ruha
Az álmatlan éjszakák
(Verliebt in schlaflose Nächte)
Az álmatlan éjszakák
az ingatag egyensúly
a járatlan ösvények
és a bennem rejlő számtalan levélforma
szerelmese vagyok
a sötét színek
és a mély tónusú képek szerelmese
mintha az ecsetvonások még sokáig
a világosságnak engednének
Mint rontás
(Wie ein Fluch)
Mint rontás
száll le ma az est
a Rajna fölé
a tornyok elsüllyednek
az iszapos fényben
a homokkőtornyok
csigalépcsőtornyok
a hiábavaló imák
tornyai
a parton a jegenyék
belefonódnak
a fohászkodó kéregető
hangok szövevényébe
idegen hang íze
az ajkakon
BENŐ ESZTER fordításai
Werner Lutz svájci költő, festő, grafikus. 1930-ban született, Wolfhaldenben. Jelenleg Bázelben él és alkot. A rövid forma mestere, egyszerű szavakkal, találó képekkel fejezi ki gondolatait. Szépirodalmi munkásságát a svájci Schiller Alapítvány nagydíjával (1992) és Bázel város költészeti díjával (2010) tüntették ki.
