"kiállított tárgyak beszélnek"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 2. (688.) SZÁM – JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Alexandru Mușina
A világ
Papp Attila Zsolt
Nincs fikció – beszélgetés Bartis Attila íróval, fotográfussal
Werner Lutz
Versek
Medgyesi Emese
Porból nőtt
Nagy Koppány Zsolt
A visszaváltozás
Eszteró István
Hálózsákból bújt ki e cifra pillangó
Barcsai László
Idomár
Bartók Imre – Sirokai Mátyás
Versek
Purosz Leonidasz
Versek
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
A legtöbb, mi adható
HORVÁTH BENJI
Pavilon slam
FISCHER BOTOND
Versek
Nagy Kalliopé Mária
Versek
Haklik Norbert
Bukarestből Bukarestbe
Borsodi L. László
Az éleslátás iróniája
Balázs Tibor
Fókácskával Tusnádon
Szőcs István
A Magányos Cédrus gyökerei
Jakab-Benke Nándor
A legújabb legkisebb királyfi legfrissebb kalandjai
Péter Beáta
Mesejáték Mátyásról
KÉSZ ORSOLYA
Milyen is egy találkozás?
Erdős Katalin
A ragasztott történet
Kivégzés játékból
Jakabffy Tamás
Missa A. Martoni
Portik Blénessy Ágota
Egy kis feketét? – Berszán Zsolt az Ecsetgyárban
Februári évfordulók
 
Erdős Katalin
A ragasztott történet
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 2. (688.) SZÁM – JANUÁR 25.

Magyari Tivadar: A ragasztott ház. Koinónia, Ko­lozs­vár 2015.

Három kisregényt tartalmaz a kötet, amelyek témájukban az élet habos vagy éppen nem habos oldaláról szólnak, komikummal fűszerezve. A címadó regény – A ragasztott ház – története egy párbeszédből bontakozik ki, Ágó és Bálint, az unokabáty visszaemlékezései révén. Már a regény elején kiderül Ágó gyermekkori elhatározása, hogy könyvet ír a házról és lakóiról.  Megismerhetjük, ki, mikor vagy hogyan lett a ház lakója, felszínre kerül egy-egy érdekes múltbéli esemény. A lakóközösség mondhatni nagycsaládként él, mindenkinek megvan a maga hóbortja, van, akinek a bundáskenyérsütés a mániája vagy épp naponta temetésekre jár, alkalomadtán  pedig nyíltan teret ad véleményének. Kolozsváron áll ez a ház, ahol értelmiségi és „szimpla ember” közösen él, sorsaik összekovácsolódnak az évek során. Itt az apartmanok polcain helye van a legváltozatosabb példaképeknek, Kobak és Petőfi mellett a „hányaveti” Tiborjú is helyet kaphat, miért ne? A lakók „meséi” az 1989 előtti időszakot elevenítik fel, kibontakozó színes jellemrajzaikban pedig az olvasó akár magát is felfedezheti.
Az öt részből álló Endre és Ágnes már a címben is sejteti, hogy párkapcsolatról olvashatunk. Ez a történet a vágyakról szól, mély érzelmekről, amelyek „belemarkolnak” a narrátorba s nem utolsósorban az olvasóba. Mindez az aranyhal „közbenjárásával”, aki teljesíti a kívánságokat, s következményként a narrátor fantáziájában is életre kel valaki, aki nem elvált nő, hanem szolid egyetemista – Ágnes. Egy működő varázslat a valóságban, s kísérlet a boldog párkapcsolatra, ami happy enddel zárul.
Civilek, kelták, bolondok irányítása alatt működik a brassói pályaudvar. Mindenkire szükség van ahhoz, hogy a rendszer üzemeljen. Készen álljon majd a luxusvonat érkezésére, az Orient Expresszre – s ehhez önkéntesekre van szükség, akik félreeső sínek mellett sátoroznak, szerelmesek lesznek. Továbbá azokra az alkalmazottakra, akik szemmel tartják a pihenőidőt, felvezetőként a „Non, rien de rien”-t éneklik a hangosbemondóba. Egy kisregény a lehetetlen változásokról, a körforgásról. Bravúros alkotás, aki kézbe veszi a kötetet, bizonyára magával ragadja a képzelete, szereplőként éli meg az olvasást.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében