"kiállított tárgyak beszélnek"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 2. (688.) SZÁM – JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Alexandru Mușina
A világ
Papp Attila Zsolt
Nincs fikció – beszélgetés Bartis Attila íróval, fotográfussal
Werner Lutz
Versek
Medgyesi Emese
Porból nőtt
Nagy Koppány Zsolt
A visszaváltozás
Eszteró István
Hálózsákból bújt ki e cifra pillangó
Barcsai László
Idomár
Bartók Imre – Sirokai Mátyás
Versek
Purosz Leonidasz
Versek
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
A legtöbb, mi adható
HORVÁTH BENJI
Pavilon slam
FISCHER BOTOND
Versek
Nagy Kalliopé Mária
Versek
Haklik Norbert
Bukarestből Bukarestbe
Borsodi L. László
Az éleslátás iróniája
Balázs Tibor
Fókácskával Tusnádon
Szőcs István
A Magányos Cédrus gyökerei
Jakab-Benke Nándor
A legújabb legkisebb királyfi legfrissebb kalandjai
Péter Beáta
Mesejáték Mátyásról
KÉSZ ORSOLYA
Milyen is egy találkozás?
Erdős Katalin
A ragasztott történet
Kivégzés játékból
Jakabffy Tamás
Missa A. Martoni
Portik Blénessy Ágota
Egy kis feketét? – Berszán Zsolt az Ecsetgyárban
Februári évfordulók
 
Erdős Katalin
Kivégzés játékból
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 2. (688.) SZÁM – JANUÁR 25.

Szávai Géza: Kivégezzük nagyapádat. Pont Kiadó, Budapest, 2014.

Regény az árvaságról, betegségről, szerelemről a gyermektelenség keretei között. Közel negyven év távlatában a Pont Kiadó gondozásában megjelent a második kiadás. A mű még 1977-ben íródott, a szerző első alkotásai közé tartozik, a diktatúra idején cenzúra alá került, hiszen cselekménye az akkori „jelenben” zajlik, s megjelenésének nem kedvezett – olvashatjuk a könyv jegyzetében. A Gáspár testvérek sorsát bemutató alkotás megmoccant valamit az olvasóban, mély üzeneteket hordoz a felnőtté válás folyamatáról, gazdag motívumrendszer köré felépítve mindezt. Ilyen a borotválkozás, amiről azt tartják, „felér két óra alvással”, továbbá azok a fejezetek, melyek a fényképekről szólnak: a memóriában létező sérülékeny emlékképekről és az időt álló papírképekről. A narrátor-szereplőtől, Gáspár Árontól ismerjük meg élete történéseit; ő kérte nagyapját, hogy nevelőotthonba küldje, anyjáról megtudjuk, hogy szolgáló volt. Testvére, Bence progériában – korai elöregedésben – szenvedett, ez okozza halálát. Kamaszkori élményeikből maradt fenn a „kivégzősdi”, amikor Bözsi, a cigánylány (régen halott) apját szándékoznak agyonlőni. Bencét is ez a cigánylány tette felnőtté, s kapcsolatukból lett Fruzsina. Áron magához veszi ezt a félcigány kislányt, s feleségével, Annával nevelik, hiszen egyedül ő a rokona, feleségével csupán egymás mellett élnek. Áron karaktere feszültséget és félelmet hordoz, valamint ragaszkodást, talán a felnőtt Fruzsina is túlzott óvása miatt távolodik el tőle… „Ragaszkodom mindahhoz, ami lettem, ami, aki vagyok.”
A cselekmény nem lineáris, utazás a múlt-jelen-jövő idősíkjain, s a fejezetcímek szimbólumokat hordoznak, megpecsételve ezeket. Lesimítani a bajszot, Így kezdődött a világ, Isten szakálla, Családi fénykép, néhány cím, amelyek mögött ott rejlik az ösztön, vágy, ragaszkodás együttese. Egy szomorú sorsú testvérpár története, akik „egy-egy eleven, égő szégyenként” olykor, de védték egymást barátságban.
Megragadó, elgondolkodtató szöveg, a fent kiemelt mozzanatok töredékei azoknak, melyek az emberi rendeltetésről szólnak s késztetik az olvasót, hogy kézbe vegye a művet.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében