"kiállított tárgyak beszélnek"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 2. (688.) SZÁM – JANUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Alexandru Mușina
A világ
Papp Attila Zsolt
Nincs fikció – beszélgetés Bartis Attila íróval, fotográfussal
Werner Lutz
Versek
Medgyesi Emese
Porból nőtt
Nagy Koppány Zsolt
A visszaváltozás
Eszteró István
Hálózsákból bújt ki e cifra pillangó
Barcsai László
Idomár
Bartók Imre – Sirokai Mátyás
Versek
Purosz Leonidasz
Versek
GONDOS MÁRIA-MAGDOLNA
A legtöbb, mi adható
HORVÁTH BENJI
Pavilon slam
FISCHER BOTOND
Versek
Nagy Kalliopé Mária
Versek
Haklik Norbert
Bukarestből Bukarestbe
Borsodi L. László
Az éleslátás iróniája
Balázs Tibor
Fókácskával Tusnádon
Szőcs István
A Magányos Cédrus gyökerei
Jakab-Benke Nándor
A legújabb legkisebb királyfi legfrissebb kalandjai
Péter Beáta
Mesejáték Mátyásról
KÉSZ ORSOLYA
Milyen is egy találkozás?
Erdős Katalin
A ragasztott történet
Kivégzés játékból
Jakabffy Tamás
Missa A. Martoni
Portik Blénessy Ágota
Egy kis feketét? – Berszán Zsolt az Ecsetgyárban
Februári évfordulók
 
Jakabffy Tamás
Missa A. Martoni
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 2. (688.) SZÁM – JANUÁR 25.

Márton Áronnak, az erdélyi katolikusok osztatlan tisztelettel emlegetett püspökének (utó)élete a különféle „kultúrágazatok” szempontjából is inspiráló hatású. Ha kapásból a csíkszentdomokosi múzeum vagy a meghökkentő „közösségi játékfilm” projektje ötlik fel példaként, ugyan miért is csodálkoznánk azon, hogy egy grandiózus misekompozíció is az ő emlékére mutat?! 2006 és 2008 között írta ezt a szimfonikus zenekarra, énekkarra és szólóénekesekre komponált misét a tavaly elhunyt Bács Lajos, a bukaresti Rádiózenekar 1957-től ’91-ig munkálkodó, elkötelezett karmestere (korábban hegedűse), ez a zenészként és kultúraszervezőként egyaránt színes életművű személyiség, aki – korának gyermekeként – Moszkvában tökéletesítette tudását, de zenei stúdiumai mellett filozófiát is tanult, kutatóként az ún. „régizene” hozzáférhető írott anyagából partitúrák százait kutatta, illetve reprodukálta, az általa alapított és vezetett régizenei műhely (Musica Rediviva, 1966) révén széles körben tett ismertté három-négy századévvel korábbi hangzatokat – Kájoni János, Bakfark Bálint, Georg Ostermayer, Gabriel Reilich, Johann Sartorius –, komponistaként oratorikus, zenekari, kamarazenei és kórusművek egész sorát írta, a kortárs román és romániai zeneirodalom addig kottaletétben fekvő darabjainak garmadáját szólaltatta meg először, zenei tárgyú tanulmányokat, esszéket, cikkeket, tárcákat közölt hazai és külföldi lapokban.
Egy érdekes találkozás emlékébe gyökérzik vissza a Márton Áron-mise. Valamikor a hatvanas évek végén Bács egy válogatott zenészekből álló, de nemzetiségileg is igen vegyes kamaraegyüttessel tartott hangversenyt a gyulafehérvári székesegyházban. A koncertet követően a püspök a hatalmas kőtemplom kijáratánál várta türelmesen, hogy a zenészek összecsomagolják hangszereiket és kilépjenek a portálén. Többüket jól ismerte, de a tőle megszokott udvariassággal mindegyiküket a saját anyanyelvén üdvözölte: magyarul, románul, németül. A meghitt kedvességnek ez a pillanata mélyen beleírta magát Bács Lajos érzelmi emlékezetébe, s ez lett az Erdélyben élő három nemzetiséget békében összekapcsoló, a nagy püspökre kegyelettel emlékező mise gyújtószikrája – na persze a komponistai ambíció mellett. Ez az epizód magyarázza (talán), hogy a mise első tételének, a görög nyelvű Kyrie eleisonnak a záró akklamációja – a liturgiai hagyományt szabálytalanul aktualizálva – magyarul, románul és németül is megszólal a műben.
Bács Lajos Márton Áron-miséjének legszembetűnőbb vonása talán a grandiózusra való törekvés. A modalitásban, a nagyívű – visszatérőleg háromosztatú –, ám egyszersmind mikroszinten is tömény, olykor bonyolult polifonikus szerkesztésben, a vokális-instrumentális szint ki­egyen­súlyozásában, a motívum­használatban, a szinte posztmodern parafrázis-technikában egyaránt perfekcionizmusra törekvő Bács mintha folyamatosan Verdinek, Rossininak, Brahmsnak, Mahlernek vagy Wagnernek akarna megfelelni. Kompozícióját az emelkedett (patetikus) és a pompázatos miseeszmény uralja el, s úgy tűnik, teljesen idegen tőle az egyházi – de koncerttermi! – zenében szentségtörés nélkül is megcsillantható derű (például Orbán IV. miséje) vagy a „kozmikus meghittség” (A. Pärt). Ugyanakkor a hivalkodás nélkül érvényesített zeneszerzői erények egész sora igazolható e művét hallgatva – elég csak a harmadik tétel (Credo) passacaglia-szerkesztésének változatosságára vagy a negyedik tétel (Sanctus–Benedictus) kontrasztív megoldásaira utalnunk.
2009-ben a Román Rádió Alapítvány jóvoltából CD-ként is közkinccsé vált a Márton Áron-mise – a szerző maga dirigálta a Rádió kamarazenekarát és énekkarát –, 2013-ban pedig Kolozsváron, a Szent Mihály-templomban is megszólaltatták, éppen Szent Mihály napján (pontosan 33 évvel Márton Áron halálának napja után). Bács Lajos miséjének kiválóságára és a nagy püspök kegyes mementójára egyként utal Székely Melinda, amikor a kolozsvári délutánra emlékezve ezt írja: „[az Agnus Dei tételben] talán a pacem helyett a dona eis requiem is helyénvaló lenne, legalábbis a hangszerelés, és az a teljesség, ami csak időnként enyhül a misében, II. János Pál gyászszertartásának litániáját juttatja eszembe: az egész világ, a voltak és a leendők, minden hang egy pillanatra összesereglik, hogy az ő lelkéért imádkozzék.”




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében