1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

elvette a Napot

elvette a Napot
edd te a követ!

ette a követ
vette a felhőt

tedd fel a Napot!
tette a követ

ette a homok
vedd le a felhőt!

vette a Napot.


minden látványod

kiörökölted
leérdemelted

s most nézheted a Napot

eltakaró követ.

eső van teret
játszanak a vizek.

az ég fölött állsz

minden látványod

Föld.


zuhanok magam felé

Napformába tudatosult kő
szemei égnek és fénynek
hulláma remegő árnyékok
meztelen pocsolyában kezek
távolodnak üveg szorul
szét zuhog a félbezárt
tenyérbe hunyt ég megint
könyékig zuhanunk esőtörött
szavakon vetett hurok hova
lépsz amikor letérsz
hova térsz amikor zuhanunk
szanaszét kibe kapaszkodom
ki kapaszkodik bennem kit

zuhanok magam felé kő
kopog a leheleten kő a vízen
állunk az ég előtt fogott
kezem hová teszem előled
magamba tört akarattövis
formába tudatosult Nap
szemünk túlpartja lecsukott
szívben az alvó árvácskák
magamrahagyott szavak
bennedpislogása és végül a
Nap zuhanás előtti
lélegzetében az
ölelkezések.

hiába mondott

kivágták az Eget
lementünk a Nappal
fehér szavak vízen te
ezt jobban érted neked
minden szabad
facsarodnak a felhők
vízállok
sehol sem voltak még
ilyen mély kövek
öntudatlan vagy öntudós
saját szemébe száműzött
nyitott falak
egymásba varrt sebek
szélfújunknapsütünk
esőzöl
hiába mondott szavaink helyett megint
kőbe dobálni vizeket.

Hajós Eszter: 1990-ben született Budapesten, jelenleg is ott él. A Károli Gáspár Református Egyetem mesterképzős hallgatója.