"nincs élő, ki innét üresen távozik"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 4. (690.) SZÁM – FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Vida Gábor
A Bodor-paródia
Molnár Vilmos
Egy jó hely
Antal Balázs
A szavak súlya
Vincze Ferenc
A köpönyeg
Király Farkas
Füstbe mentek
Szakács István Péter
Visszatérni
Karácsonyi Zsolt
Versek
Skobrák Máté
Versek
ANDRÉ FERENC
Útikalauz ornitofóbiába (február)
Toroczkay András
Egyik sem igaz
Nagy Hajnal Csilla
Versek
HORVÁTH BENJI
Ojniczáné, nem parafrázis
Kántor Lajos
A Fehér kakas (egyelőre) elbúcsúzik
Jancsik Pál
Versek
Ivan Miroslav Ambruš
Versek
Szőcs István
Újdondászok az ósdik ellen
Ferenczi Szilárd
Az enyészet biztos tudatának gyötrelme
FISCHER BOTOND
Miféle üres tér?
Tamás Dénes
Elveszítve megtalálni
Codău Annamária
Van-e szívgarancia?
Szembesülések
Jakabffy Tamás
Kurtág 90 – Kolozsváron is
Portik Blénessy Ágota
A sokszínűség jegyében
Márciusi évfordulók
 
Skobrák Máté
Versek
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 4. (690.) SZÁM – FEBRUÁR 25.

együtt el

a homlokodhoz
ér a homlokom

próbálj meg nem
gondolni semmire

altassuk együtt
el magunk

hisz ébren nem lehet
szeretni se


harmadik személy

istenről beszél
de az álmait
reggelre elfelejti

tud az elmúlásról
verset ír
de a madarakat
nem érti


az ember éjjel

mert nem alhatsz akkor éjszaka
hányódsz felülsz
virrasztván számkivetve
az ember éjjel
egészen maga
nem jutsz eszébe bárkinek se

látja isten hogy nem alszol
látja hogy nem bírod
el magad
látja már sokadszor
hogy a te álmod elmarad


altatom

elfáradt már az arcom
elernyed minden tartalom

már ébredek és még
nem alszom
feszült figyelmem altatom
lassan már minden él elül
a régi ismerős vonások

alá ahogy beások
s az arcom tűri tétlenül


ez minden

folyton csak ezt
a verset írom

ez minden ami
én vagyok

szavak csak
semmi
több
szemen szedett
igazság


végül is

hogy épp magadra találj
ha a valószínűsége
nulla is
nem lehetetlen

ami már úgyis a tiéd
erővel elveszed

ami sosem lehet az
arról lemondasz végül is


belefér

nincs semmi mentséged
és nem vagy túl
a nehezén

ami nehéz az mindig
most van

*
hiába kapkodsz úgysem
leszel szabadabb

próbáld meg megtanulni ezt
szeretni

*
te persze jót akarsz
de csak a legjobbad tudod
belefér ami
benne van

ha kérdés válasz is
viszont


érted

amit kapok azt
nem kérem de köszönöm

örülök hogy élek
és megnyugtat hogy
meghalok

jobb ha most
magamra hagysz

hadd imádkozzam érted


te is

„minél nyilvánvalóbb
annál váratlanabb vagy”

te is csak beszélni és
meghalni tudsz

magad köré
édesgeted a reggelt

megfürdesz a szélben
és aludni mész


még váratlanul

bocsánatot még bármikor
lehetne kérnem

mindenért amiért
eddig még nem

amiért eddig
még nem

s azért hogy
már megint

 

Skobrák Máté: 1990-ben született Budapesten. Jelenleg az ELTE tanító- és óvóképző karának tanító szakos hallgatója.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében