"nincs élő, ki innét üresen távozik"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 4. (690.) SZÁM – FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Vida Gábor
A Bodor-paródia
Molnár Vilmos
Egy jó hely
Antal Balázs
A szavak súlya
Vincze Ferenc
A köpönyeg
Király Farkas
Füstbe mentek
Szakács István Péter
Visszatérni
Karácsonyi Zsolt
Versek
Skobrák Máté
Versek
ANDRÉ FERENC
Útikalauz ornitofóbiába (február)
Toroczkay András
Egyik sem igaz
Nagy Hajnal Csilla
Versek
HORVÁTH BENJI
Ojniczáné, nem parafrázis
Kántor Lajos
A Fehér kakas (egyelőre) elbúcsúzik
Jancsik Pál
Versek
Ivan Miroslav Ambruš
Versek
Szőcs István
Újdondászok az ósdik ellen
Ferenczi Szilárd
Az enyészet biztos tudatának gyötrelme
FISCHER BOTOND
Miféle üres tér?
Tamás Dénes
Elveszítve megtalálni
Codău Annamária
Van-e szívgarancia?
Szembesülések
Jakabffy Tamás
Kurtág 90 – Kolozsváron is
Portik Blénessy Ágota
A sokszínűség jegyében
Márciusi évfordulók
 
Toroczkay András
Egyik sem igaz
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 4. (690.) SZÁM – FEBRUÁR 25.



Ma egy szálka belement az ujjamba, alig tudtam kiszedni.
Nem hittem el.
Később két sorban is álltam hiába percekig,
mert mindkettőből idő előtt kiálltam,
hogy a harmadikban vegyek végül jegyet.
Ma egy négymegállós utat úgy tettem meg,
hogy tévedésből mind a négy megállónál leszálltam,
aztán mindig bevártam a következő járatokat.
Ma megtartottuk a világ legrövidebb próbáját:
öt percet se vett igénybe, a gitárosok nem hoztak gitárt magukkal.
Ma nem adtam pénzt egy terhes nőnek,
azt mondtam neki a szemébe hazudva, nekem sincs elég.
Sokáig gondolkoztam, vajon, mire nem volt, mire nincs elég nekem sem.
Szerencsére volt időm rá: ma késett a vonatom majdnem hat órát,
Püspökladánynál vártunk arra,
hogy kicseréljék a rossz mozdonyt a jóra, nem volt nálam újság, se víz,
és a fülkében csak az én szemembe tűzött a nap.
Ma nem várt rám senki az állomáson,
és mikor hazaértem, a családom nem engedett be,
holott mind a heten látták,
hogy a hatalmas teraszajtón én dörömbölök.
Rajtam kívül egy kopasz nyírfa tükröződött az ajtó üvegén
és a hideg, kék ég.
Közelebb kell hajoljak magamhoz, hogy lássam őket.
Tenyeremben tartom az eldöntött végtelent, miközben eltűnök bennük.

 

Toroczkay András: 1981-ben született Kisújszálláson. Író, költő, zenész, újságíró, kritikus. Jelenleg Budapesten él. Legutóbbi kötete: A labirintusból haza, versek (JAK-füzetek, Budapest, 2015).




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében