1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

Értünk s helyettünk
Szilágyi Varga Zoltán
Ima című képe alá

Imára kulcsolt fáradt kéz, amely
immár az Úr elé kívánkozik.
Közöttünk csak azért maradt, mivel
értünk s helyettünk is imádkozik.


Vers piros falevelekre

Tündöklő ősz, kék és szelíd.
A sápadt-vörös levelek
keringve hullanak,
s mintha mind az én lázpiros
arcomról gyűlnének avarba
a tépett fák alatt.

A nap ölelő melege
türelmessé, várakozóvá
és derűssé varázsolt engem,
ó s új csodát befogadóvá.
Mintha a Gethsemáné-kertben
járnék, s a táj hűvös szele
egy angyal szárnycsapása volna,
és én találkoznék Vele.

Mint messze tűnt gyerekkoromban,
nyílt szívű, ártatlan szemű,
hivő és jó vagyok,
s mintha Anyám ajkáról most tanulnám,
megadóan mondom: legyen meg
a Te akaratod.

Az, aki előreszaladt

Az utakon, a lombokon
dalol az én gyerekkorom.
Az utakon, a fák alatt
valaki előreszaladt,
kavicsra lel, és gyíkra les,
a bokrok között átoson,
elmélázik egy mókuson,
és hallgatja a patakot,
megérintik a harmatok,
bízón tekint az égre föl,
szemében színe tündököl.

Az, aki előreszaladt,
a gyík, a kavics, a patak,
az út, a bokrok és a fák,
a mókusok, az ég, az ág,
fények, remények, harmatok
mind én voltam... Még én vagyok?