"nincs élő, ki innét üresen távozik"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 4. (690.) SZÁM – FEBRUÁR 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Vida Gábor
A Bodor-paródia
Molnár Vilmos
Egy jó hely
Antal Balázs
A szavak súlya
Vincze Ferenc
A köpönyeg
Király Farkas
Füstbe mentek
Szakács István Péter
Visszatérni
Karácsonyi Zsolt
Versek
Skobrák Máté
Versek
ANDRÉ FERENC
Útikalauz ornitofóbiába (február)
Toroczkay András
Egyik sem igaz
Nagy Hajnal Csilla
Versek
HORVÁTH BENJI
Ojniczáné, nem parafrázis
Kántor Lajos
A Fehér kakas (egyelőre) elbúcsúzik
Jancsik Pál
Versek
Ivan Miroslav Ambruš
Versek
Szőcs István
Újdondászok az ósdik ellen
Ferenczi Szilárd
Az enyészet biztos tudatának gyötrelme
FISCHER BOTOND
Miféle üres tér?
Tamás Dénes
Elveszítve megtalálni
Codău Annamária
Van-e szívgarancia?
Szembesülések
Jakabffy Tamás
Kurtág 90 – Kolozsváron is
Portik Blénessy Ágota
A sokszínűség jegyében
Márciusi évfordulók
 
Codău Annamária
Van-e szívgarancia?
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 4. (690.) SZÁM – FEBRUÁR 25.

Foltjaival együtt ölti magára lélekkabátját Demény Péter újabb verseskötetének beszélője, akinek kételyei, gátlásai és szenvedései beleszelídülnek egy nyugalmat nyújtó, bájos szerelembe. Ennek a történetnek a stációit rövid, formailag és műfajilag nagyon változatos darabok képezik – vallomásosságuk pedig a felszabadulás feltételévé válik.
Az idill azonban nem takarja el teljesen a szorongásokat, az idő késleltetésére, megállítására törekvő kényszerek, a halállal és a hittel kapcsolatos dilemmák nem szűnnek meg, de a kabát alatt valamilyen egyensúlyba rendeződnek, miközben a lírai én a szenvedést is ígérő szerelem által keltett félelmek és vívódások közepette vállalja a felelősséget az új vágyakért. Az önreflexív mozzanatok és a saját érzelmek értésére irányuló gondolatok egy önkeresési folyamattal is együtt járnak: „hol leszek belőlem én” (Zsoltár); „Bennem sok minden fordítva van,/ keresem és folyton elveszítem magam,/ aztán elbolyongok és megtalálom/ öreggé vert, nyugtalan ifjúságom” (Duecento). Ez a keresés a társra találással együtt látszik valamilyen módon beteljesedni, ami az ezt tematizáló versekben a zenei és kifejezésbeli könnyedségben, olykor poénos megfogalmazásokban érhető tetten. „Szeretném tudni, hogy örökre szólsz,/ hogy nem jár le a szívgarancia” – szól szerelméhez minden korok vágyakozó gesztusával a lírai én, hogy a korábban „sutának” ítélt boldogságot (Sláger) bizonyosságba horgonyozza. A kötetben kibontakozó érzelmi ívet az utolsó, talán legmarkánsabb szöveg foglalja össze, amely úgy használja allegóriaként a mítoszi történetet, hogy az attól való eltérésben felsejlik a szerelem emberi dimenziója (Odüsszeusz éneke).
A verseket Eperjesi Noémi illusztrációi kísérik, amelyek, bár lényegükben a szövegektől függetlenül is működhetnek, összességükben véve ugyanúgy valaminek az újralendüléséről, a megnyílásról, a „lélekkabátba” öltöző új életről szólnak.

 

Demény Péter: Lélekkabát. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2015.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében