Férfi Luzernben
(Mann in Luzern)
Éjjel 2 órakor még látták a korlátnál, 2.01-kor
már a Reuss folyóba vetette magát.
A város azt beszéli: mellé feküdt.
Vággyal telve a férfi. Szép nő volt a Reuss,
hosszú hajú, suttogó ajakkal és tárt
karokkal. A férfi a palack szellemétől ittasan,
nem hagyta magát árbochoz kötözni, nem bírta elviselni
a viaszt a világ fülében; mély lélegzetet vesz, issza
a csókokat, amíg tüdeje szétpattan, szíve félre-
ver, agya már csak úszik. Suttog
a Reuss a férfiról, aki őt szereti, akit ő mosdat,
akit arra visz, amerre csak akarja.
A gyermekek alszanak
(Die Kinder schlafen)
És körülöttük bombák hullanak
És terroristák jönnek és fegyverekkel fenyegetik
családjaikat
És ők lefogynak
És meghíznak
És a hold szelíden tekint le kis, kerek
orrukra
És az apák, mostohaapák, a testvéreik barátai,
az anyák a szobába jönnek és csöndesen becsukják
maguk mögött az ajtót, hogy mégis lábujjhegyen
az ágyhoz lépjenek
És álmodnak, és repülni tudnak
És más emberek megvásárolják őket a szüleiktől
egy kupicáért vagy egy ebédért, egy órára vagy
amíg véget ér az éjszaka
És a gyermekek ágyaikban alszanak
Körülöttük bombák hullnak és emberek állnak
És álmukban ásítanak és lábuk megvonaglik
és szemhéjuk rebben és hajuk kócos lesz és
mint hosszú fonál mézédes nyál folyik
szájukból
És pelenkájuk megtelik
És a földrengés házakat ráz meg és
tetők omlanak be az ágyak
és a gyermekek körül
És ők imádkoznak, mielőtt jóéjtpuszit adnak
És meghalnak, mert a párna kipréseli a lélegzetet
És a szülők benéznek a szobákba
Az ágyak fölé hajolnak és
Alva találják a gyermekeket
A szív
(Das Herz)
Egy articsóka
Mangó nagyságú és kékfolt színű
Hámozható és kibontható
Rétegről rétegre
Ámulva nézed
Mérete miatt
Be tudná fogadni az édent
A tüdők között
A borda takarta
Melyből az almaevő nőt faragták
Csak semmi hűhó
Egy ilyen dologért – ültethető, elvethető
Baleseted után a mellkasom ágyásában
Ágy
(Bett)
Egy jégtábla
Amely a világban sodródik
Amíg világosság lesz
És lárma
Amely a fókatesteket
Emberekké olvasztja
Akik újból befutnak a keringésbe
Vizenyős pálya
A nappalok kitágult ereiben
Itt pihennek a halak
Közvetlen a felszín alatt
Szétszóródnak, ha eltűnőben a fény
A vadászathoz megjelennek ketten
Kik együtt hevernek
Nősténykutya
(Hündin)
Magaddal vittél
A ládából kiemeltél
Kézen fogva vezettél
Tálkából itattál
Örvet tettél nyakamba tenyésztett gyöngyökből
Trükkökre tanítottál, sütni, főzni, gombot felvarrni
Aztán egy napon
Kitettél
Bekötött szemmel megtett hosszú út után
Vagy túl messzire dobtad a botot
Felemelkedtem, bundámat levetettem
Magas sarkú cipőt vettem, és most itt állok
Várakozva
Gyújtogató
(Brandstifter)
Te tűzvész vagy énbennem
Szívemen égési hólyagok
Ingemet eláztatják
Anyaga bepiszkolódik
A szív fölött
Így nem lehet kimenni
Az emberek közé
A haj füstfogó
Ködös helyiségekben
Szikrajelként
Állok teveled
BENŐ ESZTER fordításai
Nora Gomringer: németországi és svájci költő, előadóművész. 1980-ban született a Saar-vidéki Neunkirchenben. Apja Eugen Gomringer költő, a konkrét költészet egyik úttörője. Nora Gomringer számos díja közül a legutóbbi az Ingeborg Bachmann-díj, melyet 2015-ben nyert el. Hét verseskötet és két esszékötet szerzője. 2001 és 2006 között Németország Slam Poetry színpadának aktív alakja, formálója, performanszművész. Verseit elmondásra szánja. Hogy ne csak olvassák, hanem hallják is, a Voland & Quist kiadónál megjelenő verseskötetei CD-mellékletben szavalatait is tartalmazzák.
