"újból befutnak a keringésbe"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 5. (691.) SZÁM – MÁRCIUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A prágai rózsatemető
MOLNÁR ZSÓFIA
Lemondani a latin és keresztény örökségről: öngyilkosság - beszélgetés Szörényi László irodalomtörténésszel, kritikussal
Nora Gomringer
Versek
Sebestyén Mihály
A tudomány oltára
Dimény H. Árpád
Versek
Borcsa Imola
Karácsony
VARGA LÁSZLÓ EDGÁR
marius meg egy magyar nő
Ughy Szabina
Házibuli
Nagy Márta Júlia
Versek
Makkai Zsófia
Emlékekbe zárt fordított neveléstörténet
Hajdú-Farkas Zoltán
Időtlen virrasztás
Sári Mihály
A magyar kultúra Erdély olvasztótégelyében
Haklik Norbert
Vidám embermesék a végről
Szőcs István
Van Tantan? (Szaktantárgy az anyanyelv?)
Jakab-Benke Nándor
Ez nem az a holokausztfilm
Bréda Ferenc
THEATRUM TEMPORIS - Levelek az Utókornak
Benke András
A létezést állítani kell, nem bizonyítani
TŐTŐS DOROTTYA
Moszkvától Háromszékig az ördöggel
Virágzó csa­lánba feküdni
Jakabffy Tamás
Az élemedett korú, rózsás arcú Csárdáskirálynő
Portik Blénessy Ágota
Fény- és árnyjátékok. Szabó András: Istenek és szörnyek
Hírek
 
TŐTŐS DOROTTYA
Virágzó csa­lánba feküdni
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 5. (691.) SZÁM – MÁRCIUS 10.


Így írja le azt az érzést Tamási Áron, amely elfogja első novellájának megírása után, s mely meggyőzi róla, hogy ő író lesz. Az íróvá válás folyamatának retrospektív képi megjelenítése zárja a Székely Könyvtár sorozatban megjelent Pub­li­cisz­tikai írások gyűjteményét. Tamási metaforái önmaga, írásmódja és világszemlélete meg­raga­dá­sára olykor elbizonytalanítják az olvasót a kötet címének helyénvalóságát illetően.
A címválasztást mégis az az átfogóságra való törekvés indokolja, mely annak tudható be, hogy a szerkesztők nagy tematikus és műfaji változatosságot mutató gyűjteményt állítottak össze. Időrendben találunk meg itt tárcanovellákat, anekdotákat, társadalomkritikát, visszaemlékezéseket – és sokáig folytathatnák még a sort. Tamási saját elkülönítésével, szavaival élve: ezen szövegek egy része a hivatását, egy másik része a kötelességét teljesítő írótól származnak. Az olvasó szerencséje, hogy a kötelességét végző író sem tud nem író lenni. Így Tamási allegóriái és hasonlatai végigkísérik azokat az eszmefuttatásokat is, melyeknek tárgya az irodalom és a művészek szerepe, a társadalom „lelki szervezése”, az identitás keresése, meghatározása stb.
A témaválasztásból kitűnik, a szerkesztők számunkra is időszerű problémákat emeltek ki: Tamásinak azon szövegeiből olvashatunk, melyek például a kisebbségi identitás megéléséről és a meglévő nemzeti identitás megőrzéséről értekeznek a személyesség és a vallomásosság kereteiben. Az irodalomtörténész számára oly érdekes transzszilvanizmus fogalmának meghatározását is megkísérli Tamási, hogy arra a szintén aktuális következtetésre jusson: a székely – vagy erdélyi, vagy romániai magyar – jelzőnek nem a jóindulatú, de nem nagy igényű szellemi provincializmust kellene fednie.
Mindezt áthatja az a lelkes-elszánt hangnem, mely a nyíltan felvállalt „székely igehirdető” szerepéből származik, s mely egyre halványul a kötet vége felé haladva, de szembe mer szállni Márai Halotti beszédjének pesszimizmusával. Jól átgondolt folyamattal szembesülünk hát, mely egyszerre erősíti meg a Tamásiról hagyományosan kialakított népi író képét, és emlékeztet az író egyedi stílusáról tanúskodó képi fogalmazásmódra, valamint a tárgyalt problémák korszerűségére.

 

Tamási Áron, Publicisztikai írások. Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2015. (Székely könyvtár, 37.)




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében