"Csak. Egy. Szerep. Volt. Újrakezdeni."
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 6. (692.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A titkos forradalom
Pintér Viktória
„Nem akartam gúzsba kötve táncolni” - Beszélgetés Géczi Jánossal
Ármos Lóránd
Versek
Balrog Károly
Próza
Rajvinder Singh
Versek
Száz Pál
Rövidprózák
Sára Gergely
Versek
Kerber Balázs
Conquest III
Varga Borbála
Versek
Solymár András
Karácsony
Szőcs István
Rozsdásszemű
Marcsák Gergely
Kaland
FELLINGER KÁROLY
Versek
Pomogáts Béla
Cselekvő népszolgálat
Gyenge Zsolt
Törvényen kívül
FISCHER BOTOND
Relationship: it’s complicated
MOLNÁR ZSÓFIA
Szemes, szemtelen életlövedékek
Papp Attila Zsolt
Az elszabadult regényhős és más történetek
Horváth Előd Benjámin
Homogén színes
Jakabffy Tamás
Magasabb, azaz mélyebb világba
Túros Eszter
Gaál András 80
Áprilisi évfordulók
 
Ármos Lóránd
Versek
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 6. (692.) SZÁM – MÁRCIUS 25.

Újabb meghívót

Nem tanulom meg az utcák nevét,
nem tudom, mit csinál a szomszéd.
Várom a hírt, hogy indulni kell:
addig már nem csomagolok szét.

Megfigyelem a dolgok szövetét,
mint alvó ügynök a civileket.
Ha kérdezik, a fedőtörténet:
tanulok, írok, kertészkedek.

Nem ültetek évelő növényt.
Talán csak néhány hónapra jöttem.
Eldúdolok a kórustagok közt,
nézelődök a vásári ködben.

Nem gyűjtök könyvtárat, ismerősöket.
Kötődni itt bármihez? Hiába.
Ha az élet újabb meghívót küld,
csak jegyzetelek a hátoldalára.



A tyúkól mögött

Kiemelték. Még gőzölgött a teste,
mint bensőség a nagy nap reggelén.
Felnyitották. Forró benzinpára,
égett gumiszag csapódott felém.

A tyúkól mögött rakták szét. Kiömlő
olaját felfogta az edény.
Elnéztem csillanó hajlatait:
fekete volt, fényes és kemény.

Úgy álltam percekig fölötte,
mint nyápic gyerek ha űrhajót talált:
Nyitott szájjal, táguló szemekkel
Kémleltem sötét univerzumát.

Mennem kellett. Tán anyám hívott,
otthagytam a fűben a csodát.
Ez hajtja! Ez hát a motor,
gondoltam, s már nem érdekelt tovább.



Csak. Egy. Szerep. Volt.

Van egy mondat. Érlelődik bennem:
előbb-utóbb el kell mondanom.
Egyszerűbben jön fel, mint a sírás,
és átmegy a összezárt fogsoron.
És mondani, mondani, mondani kell,
mígnem az a mondás lesz az élet.
A szabadságnak malmai vannak,
azok forgatják a legszebbik meséket.

*

Fehér lámpák, ahogy bezümmögnek épp,
piros lámpák, mik elzümmögtek már.
A hajnali álmok útvonalán
buszunk dünnyögő szentjánosbogár.

*
Chapelizodban úgy találjon az este,
hogy a legszebb álmod legyen belefestve.
Úgy legyen festve, hogy valóra váljon:
a szabadság csókoljon ma este szájon.

*

Nem szállhatsz ki, mert egy az utunk:
nem vagyok, nem vagy, csak együtt vagyunk.
Ma éjjel végleg itthagyjuk ezeket:
röhögött büdös szájjal az őrület.

*

A kartondíszletet penész lepi be,
a ragasztás a sarkoknál leválik.
Az utolsó álarc is lehull ma rólad,
ragaszkodj bár hozzá zsibbadásig.
Ha sírnál miatta, senki nem lát.
Elfelejteni hát a legkönnyebb,
hisz nincs, és nem is volt soha.
Ne is kérj róla jegyzőkönyvet.

*

Mostmár nélkülem is elég nagyok:
csillám darabjaim, forduljatok!
Forduljátok ki nekem a szebb jövőt,
hadd szalutáljam körbe-körbe őt!

*

Összefolynak az óvatos fények
Amíg a huszonötös megjelenik.
Csilingelünk, majd álmodunk tovább:
a megálló színes képekkel telik.

*

Eljön az ideje a megtisztulásnak:
Ugyanaz az arcod kerül a könyvre,
önéletrajzba, esküvői képre,
tündöklő erővel, vagy összetörve.
Ugyanaz az arc. Ha festenéd magad,
a krém, a por egy rétegben leválik.
Ugyanaz az az arc. Ha játszani próbálsz,
az aggódás úgyis átvilágít.

*

Táskádban piros csomagot viszel:
Volt egy szép, hétvégi álom!
Kedd reggel van, munkába mész.
Esik, és várod, hogy valóra váljon.

*

Van egy eldugott játszótér a fejbe’
fekete körhinta forog benne körbe.
Sápadó gyerekek ülnek minden székben:
szótlanul forognak körbe az éjben.

*

Szabadság, drágám, indulhatunk!
Az út, amit veled bejárok
- vége a mellébeszélésnek –
izgatóbb, mint a változások.

*

Egymás leheletében állunk reggel,
mint csomóba összehúzódó juhok,
reszketve álmok és zajok között.
Arcunkon esővíz csorog.

*

Édes Istenem, én úgy féltem ettől:
Elegem lett újra egy szerepből.
Hazug volt a tétje, és sikere hamis;
Mert újrakezdeni: egy szerep volt az is.

Csalás volt, igen, a legnagyobb része,
s én a világ leghitványabb színésze.
Mert bármilyen nevet adhatok neki:
Csak. Egy. Szerep. Volt. Újrakezdeni.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében