1. Nyomtat
2. Nagyobb
3. Könyvjelző

mozdulataid visszhangját visszadobtam
a vízbe s levetkőztem hangod zúgását
most egyedül állok a vonatállomáson
számolgatom az összes általad mondott szót
hangot hogy ne halljam saját
makacsságom amint megragadja az emléked
és magával vonszolja
önmagad napját kerested az árnyékomban
s csak formát és követ találtál
nem tudtad ugye hogy a kövek tele
vannak ürességgel
és ők a könnyek fő természeti alkotóelemei
nem tudtad hogy a hajnallal törlöm fel a konyhát
és a zene ütemére a hajadon taposok
nem tudtad azt sem hogy minden éjszakát
minden éjszaka újraálmodok
s sötét kis titkom hogy félek szavaim súlyától
mert lehúzhat az emberek közé
nem tudtad ki vagy bennem
nem tudtad mi az óráink ára és
nem tudtad mért szeretem a sínek párhuzamosságát
nem tudtad hogyan takard el a csengést a nevemben
hogy éjjel ne ébresszen fel
nem tudtad hány négyzetmétert birtokolhatsz a tenyeremből
nem tudtad hogy tudod
saját törvényeid nem szabad követni - ez hasznos szabály melyet
nem kell betartani
és nem tudtad hogy ha érkezik a vonat és felülök rá
nem tudtad hogy akkor
hogy akkor majd
te is
hogy akkor majd te is egyedül állsz a te állomásodon
s dudolgatod magadban könnyeim
hogy ne zuhanj a köveim ürességére
hogy ne zuhanj törésünk szilánkjaiba s elvágd a higanyos hiányszálat
ami összeköt