(Stratégiai verspróza)
(Részlet)
Változó döntések az egykedvű pályarendszerben.
Ha meghúzod a kart, másik sínre kerülsz, de ugyanúgy
kísért a narancssárga szignál: ATTENZIONE! COSTRUZIONE!
PROSSIMA FERMATA. Négy-öt járat kígyója, és
semmi más. Szaladnak a feliratok. Elisabeth keze
hosszú csíkot húz; a horizont, mint egy folyton izzó sáv.
Két csillag, három csillag, négy csillag. Mozgó Tejút.
Pelyhek áramlanak az égből, folyik a hab.
Turk csillogó pamacs. Fürdés, alvás. Puffadt hab-has.
Reklámban a krémpuding. Domboldalak csorognak alá;
illékony csokoládé. Tejszínű sziklafodor. Karcsú faág.
Elisabeth háta bamba fák alatt, szépséges hát; ülsz,
szorít, szorul a torkod, tátod a szád. Elisabeth karcsú
faág, egy gránátalmafa ága. Pepita-party minden éjszaka.
Kockaszerenád. Lu asszony gránátalmafaága. A kockás
padló, mint a könny egy holdas éjszaka. Függönyök
a császári szobákban, már nem látszanak a messzi kertek.
Az udvaroncok a lépcsőket járják, világítanak a kristálypoharak.
Kockadalba kezd a költő a pepita padlón, a holdról énekel
és a holnapi ég nehéz felhőfoszlásáról, amikor mind felkelünk,
de a mosdóig sem tudunk menni, annyi a fejünkben a pára.
Elisabeth a csillagok gyökere; minden civilizáció alapja
a galaktikus kristálypalota. Kristálypálya. Csak ezt formálja
jellé az írás. Feltorlódott kisbolygók egy fekete lyuk peremén.
Bekap a spirál, ha nem vigyázol, meghajlik a horizont,
mint a kusza napirend. Jönnek a mongolok. A party azonban
tovább tombol az erdő mélyén. Túl a teraszon és a belső
épületeken. szerte a tisztásokon üldögélnek a korhelyek
kis, lila párnáikon. Az Erdő Királya ügyel a biztonságukra,
kiküldi kis bogarait, hogy híven őrizzék a dús határsövényt
és a sziget partjait. Az Erdő Királya tud a mongolok előre-
nyomulásáról, és szentjánosbogarakkal pásztázza a tengereket.
A tenger masszája kitépett könyvlapok főzeléke. Két tanszék
és három enciklopédia olvad egybe. Maszatos asztal,
maszatos vízfal, buboréklámpák, termek a morajlásban.
Egy professzor szava bugyborékol. Csomós szavak mállanak.
Árutermelés, szállítmányok. Miltiadész aggódva figyeli
az erődítménymonstrum épülését. Szókratész tanácsokkal
látja el a munkásokat, néha a kőfalakon üldögél. Miltiadész
feljegyzi a számadatokat kis noteszébe, itt-ott a helyére
illeszt egy-egy követ. Churchill felépít egy bázist Babilon
közelében, és ideiglenesen sikerül feltartani a mongolokat.
A sziget erdejében még hevesebb party kezdődik. A korhelyek
táncot lejtenek a tisztásokon, dalolnak a szemcsés füvön.
A tisztás óriási bónuszpálya, a virágok plusz életerőt és
tapasztalatot adnak. Ahogy a részegek bukfenceznek,
folyton szinteket lépnek. Ha összetalálkoznak a nagy
futkosásban, a „Hi”, a „Hello” és a „Welcome” szavakkal
üdvözlik egymást. A dombok hajlatában új barátok
várnak. Közben buborékok esnek az égből, mókás
színvilágban, el kell találni őket. A korhelyek nagyokat
spriccelnek az égbe, egészen karneváli a hangulat.
A fűben mindenütt vízipisztolyokat találni, és sok
újabb játékos érkezik, hogy részt vegyen a mulatságban.
Kerber Balázs: 1990-ben született Budapesten, jelenleg is ott él. Az ELTE BTK és az Eötvös Collegium hallgatója. Klasszika-filológiából diplomázott 2013-ban, jelenleg olasz irodalmat tanul. Első kötete: Alszom rendszertelenül (JAK-füzetek, Budapest, 2015).
