"Csak. Egy. Szerep. Volt. Újrakezdeni."
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 6. (692.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A titkos forradalom
Pintér Viktória
„Nem akartam gúzsba kötve táncolni” - Beszélgetés Géczi Jánossal
Ármos Lóránd
Versek
Balrog Károly
Próza
Rajvinder Singh
Versek
Száz Pál
Rövidprózák
Sára Gergely
Versek
Kerber Balázs
Conquest III
Varga Borbála
Versek
Solymár András
Karácsony
Szőcs István
Rozsdásszemű
Marcsák Gergely
Kaland
FELLINGER KÁROLY
Versek
Pomogáts Béla
Cselekvő népszolgálat
Gyenge Zsolt
Törvényen kívül
FISCHER BOTOND
Relationship: it’s complicated
MOLNÁR ZSÓFIA
Szemes, szemtelen életlövedékek
Papp Attila Zsolt
Az elszabadult regényhős és más történetek
Horváth Előd Benjámin
Homogén színes
Jakabffy Tamás
Magasabb, azaz mélyebb világba
Túros Eszter
Gaál András 80
Áprilisi évfordulók
 
Varga Borbála
Versek
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 6. (692.) SZÁM – MÁRCIUS 25.

ballada télvégről

addig nő a fekete üstök
míg fehérbe fordul a haj
addig kutatod jövő éved
kinő belőled a tavaly
addig mászol részegségbe
míg a mámor kijózanít
levelek hullnak újra nőnek
minden tél kitavaszodik

addig lépkedsz csupasz kövekre
tápláló édességet ad
addig bámulsz puszta földre
mást sem látsz csak virágokat
addig jársz gyalog amíg már
ingyér sem fogadnál kocsit
hó fedi el a közel távolt
minden tél kitavaszodik

addig izgulsz vágy-zenére
minden hangja monoton
addig képzelődsz messzeségbe
itt maradsz a betonon
addig őrzöl távolságot
egyre-egyre közelibb
jégen fagyban a rügyet látod
minden tél kitavaszodik

herceg! bölcshöz vedd a dőrét
gyönyörűhöz a köznapit
ha semmi se mozdul előrébb
minden tél kitavaszodik

 

mielőtt még

mire elfogy a sor előttem
a raktártej is elfogyott
mire feltalálják a műszert
kifakulnak a századok
új gyógyszernek új betegség
tünetnek tünet szab határt
elvesztették mire keresnék
míg megérkezne már lejárt

elhervad mire kirakják
tányér szélén petrezselyem
százfelőlről bizonygatják
és kiderül csak képzelem
mire tavaszi séta lenne
novemberi sárra vált
megöregszik mire szeretne
míg megérkezne már lejárt

mire bölccsé tanul a boldog
csontja izma megkopott
mire kimondhatná a bókot
megváltoztak a hormonok
visszafordulok az utcán
ajtó csukva a bolt bezárt
megvirrad mire átaludnám
míg megérkezne már lejárt

herceg! támaszd kezed a falnak
dalolj vígan a hold alatt
fel nem fogható a harmat
nincs belakható pillanat
ha látsz halat vesd ki a hálót
fogd ki ami fogásra várt
kinek kell mire megtalálod?
míg megérkezne már lejárt

 

 

Varga Borbála: 1986-ban született Kolozsváron. A kolozsvári Művészeti Egye­te­men végzett festészetet 2010-ben. Kötete: Seurat és az áriák (2008).




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében