ballada télvégről
addig nő a fekete üstök
míg fehérbe fordul a haj
addig kutatod jövő éved
kinő belőled a tavaly
addig mászol részegségbe
míg a mámor kijózanít
levelek hullnak újra nőnek
minden tél kitavaszodik
addig lépkedsz csupasz kövekre
tápláló édességet ad
addig bámulsz puszta földre
mást sem látsz csak virágokat
addig jársz gyalog amíg már
ingyér sem fogadnál kocsit
hó fedi el a közel távolt
minden tél kitavaszodik
addig izgulsz vágy-zenére
minden hangja monoton
addig képzelődsz messzeségbe
itt maradsz a betonon
addig őrzöl távolságot
egyre-egyre közelibb
jégen fagyban a rügyet látod
minden tél kitavaszodik
herceg! bölcshöz vedd a dőrét
gyönyörűhöz a köznapit
ha semmi se mozdul előrébb
minden tél kitavaszodik
mielőtt még
mire elfogy a sor előttem
a raktártej is elfogyott
mire feltalálják a műszert
kifakulnak a századok
új gyógyszernek új betegség
tünetnek tünet szab határt
elvesztették mire keresnék
míg megérkezne már lejárt
elhervad mire kirakják
tányér szélén petrezselyem
százfelőlről bizonygatják
és kiderül csak képzelem
mire tavaszi séta lenne
novemberi sárra vált
megöregszik mire szeretne
míg megérkezne már lejárt
mire bölccsé tanul a boldog
csontja izma megkopott
mire kimondhatná a bókot
megváltoztak a hormonok
visszafordulok az utcán
ajtó csukva a bolt bezárt
megvirrad mire átaludnám
míg megérkezne már lejárt
herceg! támaszd kezed a falnak
dalolj vígan a hold alatt
fel nem fogható a harmat
nincs belakható pillanat
ha látsz halat vesd ki a hálót
fogd ki ami fogásra várt
kinek kell mire megtalálod?
míg megérkezne már lejárt
Varga Borbála: 1986-ban született Kolozsváron. A kolozsvári Művészeti Egyetemen végzett festészetet 2010-ben. Kötete: Seurat és az áriák (2008).
