"Csak. Egy. Szerep. Volt. Újrakezdeni."
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 6. (692.) SZÁM – MÁRCIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
A titkos forradalom
Pintér Viktória
„Nem akartam gúzsba kötve táncolni” - Beszélgetés Géczi Jánossal
Ármos Lóránd
Versek
Balrog Károly
Próza
Rajvinder Singh
Versek
Száz Pál
Rövidprózák
Sára Gergely
Versek
Kerber Balázs
Conquest III
Varga Borbála
Versek
Solymár András
Karácsony
Szőcs István
Rozsdásszemű
Marcsák Gergely
Kaland
FELLINGER KÁROLY
Versek
Pomogáts Béla
Cselekvő népszolgálat
Gyenge Zsolt
Törvényen kívül
FISCHER BOTOND
Relationship: it’s complicated
MOLNÁR ZSÓFIA
Szemes, szemtelen életlövedékek
Papp Attila Zsolt
Az elszabadult regényhős és más történetek
Horváth Előd Benjámin
Homogén színes
Jakabffy Tamás
Magasabb, azaz mélyebb világba
Túros Eszter
Gaál András 80
Áprilisi évfordulók
 
Papp Attila Zsolt
Az elszabadult regényhős és más történetek
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 6. (692.) SZÁM – MÁRCIUS 25.

Fehér Béla: Tengeralattjáró révfülöpön. Helikon, Budapest, 2015.



„A hazánk légkörét elérő vulkáni hamufelhő Európa nagy részét már beborította, s holnap várhatóan a mi időjárásunkat is megtréfálja. Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget, annyira, hogy az Alföldön megdőlhet a melegrekord, akár plusz hatszáz fokig is felkúszhat a hőmérő higanyszála. Kedden az egyiptomi tíz csapásból négy a hajnali órákban, a maradék hat a késő délutáni órákban következik be.” Lehet-e nem szeretni egy olyan könyvet, amely a fentebbi mondatokkal kezdődik? Majd később így folytatódik: „A hét végén más komolyabb változásra nem számítunk. De az élet azért nem áll meg.”
Fehér Béla tulajdonképpen nem tett mást a Tengeralattjáró Révfülöpön című rövidpróza-kötetében, mint hogy felvette azt a bizonyos – tőle amúgy sem túl távol álló – örkényi alapállást: terpeszállás, előrehajlás, visszatekintés a két láb között, és a világ máris a feje tetejére állt. Érthető és korrekt gesztus tehát, hogy a könyvet Örkény István emlékének ajánlja, de ez cseppet sem jelenti azt, hogy ezek az „egypercesek” ne saját jogon állnák meg a helyüket és helyezkednének el egy saját „sarokban” Fehér Béla öntörvényű univerzumában. Azért említem éppen a sarkot, mert az egész kötet kicsit olyan, mintha egyfajta felszabadult, megérdemelt pihenő lenne két nagyobb „utazás” (értsd: regény) között. Ezt a helyet olyan figurák népesítik be, mint az irodalmi „betolakodó”, aki egy Rejtő-regényben (majd más művekben is) garázdálkodik, hogy „maradandó károsodást okozzon a cselekményben”; az egyetemi tanár, aki eltűnik a kád lefolyójában; a rendelettel fekete bőrű asszonnyá nyilvánított fehér férfi; az űrben megsokszorozódott Sőtér bácsi; és sorolhatnánk.
És mondhatnánk azt a közhelyet, hogy „a szerző görbe tükröt tart a társadalom elé”, és ez igaz is lenne; de Fehér Bélában az a jó – nemcsak ebben a kötetében, hanem általában –, hogy ezt a szatirikus tükröztetést is rezignált jókedvvel teszi, mély megértéssel, sőt – óvatosan írom le – szeretettel bogaras karakterei iránt. Így lesz a Tengeralattjáró Révfülöpön igazi jam: irodalmi örömzene.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében