valami újat kéne...
(hogy is mondjam)
talán valami nyerset:
olyancéline-es
végletekig őszinte
regényt
de az nem én vagyok
szilárd ütemek
és áttetsző próféciák
a régi beat punk metál
az új poszt-hard-soft-
vagy valamilyen kór
vagy inkább
a beat ami némán
a punk ami szerényen
és a keresztény black metál
mert minden megbocsájtható
remélem
csak
legalább
egyenként
átlátnám
a
szavakat
de még ennyi sem adatik
mindössze a szó-tag-ok-ra bontott
klisés bűntudat
valami elburjánzott
sövénylabirintusban
ami már nem fogda
nem gyóntatófülke
nem játszóház
nem is labirintus
csak valami kétségbeejtő
hátulütője a menekülésnek
a magánynak
a központnak
a perifériának
az elidegenedés
lezáratlan mozzanatainak
a nyelv ami beszél
és elmarad
a ki meg a honnan
– azaz csak kérdésessé válik
hangzatos nagy szavakat
szedek szét és rakok össze
azt hiszem:
már mind
nagyobbra
nőttek
annál amit –
nagyobbra nőttek
annál akit –
nagyobbra nőttek
nálam
vajon haza találok-e
vagy csak szedem
a lábam
akárcsak a –
vagy a – – –
(mit kéne most mondanom)
azt hiszem
helyén való lenne
még pár kérdőjel
de az sem én vagyok
„ha elbaszod
próbáld újra
és ha megint elbaszod
semmi baj
próbáld újra
és ha netán megint elbaszod
akkor sincs baj
próbáld újra”
– legalább tényleg
tanultam valamit
mesteri szigorral
tanítványi tisztelettel
és testvéri szeretettel
mert a testvérem vagy
– te aki a földben – atyám
és mélyen a húsba varrva
nyüzsögnek a görögdinnye magok
miközben az édes nedű
lecsorog a mellkasomon
keresztül a tökömig
mert azt mondta a bennem
nyíló nárcisz hogy
„nem is vagyok olyan szép
és nem szép senki sem:
nehéz kihúzni magam”
nehéz tárlemezek között
megtalálni a perifériát
nehéz megtalálni a magányt
ami tényleg az enyém
nehéz precízen
szűkszavúan fogalmazni:
burjánzik a sorok közt
a rák – miközben olvasod
és nem sápad el senki
sem az olvasók
sem az orvosok
mert mindenhol szar
de a depresszió bárhol utolér
ezért minden hely ideális
minta múlt
mert az úgy van jól
ahogy kell lennie
és minden kifutó
ott ér véget
ahol véget kell érnie
kis körszínpad végén
visszafordulás mert
mindennek ára van:
ami nem fogyott el
azt is ki kell fizetni
és amit megfizetünk
annak jobban megértjük
a természetét
mert a változás rutin
és nem hoz megnyugvást
mert az utazás bárkivé tesz
de nem írja felül az “én”-t
mert új vagyok
és mégsem mesélhetek
bármit magamról
az ember minél távolabb helyezkedik
a nyomortól annál zárkózottabb
mert a nyomor tiszta mint a bűnök
mert a bűnök tiszták mint a kapzsiság
mert a kapzsiság szilárd köveken alapszik
mert kapzsi aki a világot
és kapzsi aki önmagát
akarja megváltani
mert a gyávaság erény
és gyáva aki megbocsájt
de itt nincsenek erények
és nincs bocsánat
ne félj mert nincs
most itt – jobb
szó híján – semmi
habár itt
vagyok de nem vagyok
Gothár Tamás sem költő de még
csak vers sem mert csak vagyok
mert én vagyok a mit érdekelne
mert én vagyok minden
fuldokló parcella a májban
mer én vagyok az utolsó csillag
mert én vagyok az első nap
és az első tolvaj-hold
mert impotens vagyok
és grafomán
mert impotens grafomán
vagyok
mert vagyok –
és milyen nehéz szó
a vagyok
ez itt az ország és az a gyarmat
ez az isten és az az ördög
ez a csöves az az indián
és ez a rezervátum az meg a telep
és ez sámson és az a haja
a bitófa (a kedvencem)
hisz az idő,
akármennyire papagájosan is nyerít
párizs akár csak mi magunk
pont olyan messze van
és lehetne kezdeni az egészet
elölről:
ahogy a kölcsön-életünk.
nincs mitől félni
itt senki nem segít
és senkin sem segítünk igazán.
stopp.
A szöveg átírt vagy szószerinti formában részleteket tartalmaz a következő emberek – és együttesek – szerzeményeiből, tőlük tanult dolgokból, és elhangzott mondataikból – a többszöri idézéstől eltekintve – sorrendben:
Bálint Szilárd, André Ferenc, Bodor Ádám, Selyem Zsuzsa, Téveszme zenekar, Petri György, Horváth Benji, Marius Aldea, Kemény István, Tandori Dezső, Esti Kornél zenekar, József Attila, Fülöp István, Kassák Lajos, Marin Dia.
Gothár Tamás: 1995-ben született Csíkszeredában. Jelenleg Kolozsváron él.
