"arénában a vadállatok"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 8. (694.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Az állat mint tükör, vészjelzés és remény
Idősebb Pilnius
Természetrajz (Historia naturalis)
Murányi Sándor Olivér
Tereprajz
Molnár Vilmos
Kilencedik fejezet, amelyben különös dolgokról esik szó, Malacka pedig álmot lát
SELYEM ZSUZSA
A felhők földi barátai
Lovász Krisztina
Versei
György Attila
Transzilvállatok (Bestiarium siculorum)
Balázs Imre József
Találkozás
Bréda Ferenc
THEATRUM FABULAE
Barcsai László
Langurvizeltető
ANDRÉ FERENC
Versek
Solymár András
Novellák
HORVÁTH BENJI
Madarak. A goliárdok krónikásához
Pap Zsolt
Vannak-e az ellenállásnak közhelyei?
Patricia Lockwood
Megerőszakolós vicc (Rape joke)
SERESTÉLY ZALÁN
Két vázlat az állat méltóságához
Varga Melinda
Állatszív
Szőcs István
Juszt se leszek a magáé!
Ferenczi Szilárd
Farkas, okkal kitáncoló
Péter Beáta
Brahms és a macskák. Meghalni minden este?
Antal Balázs
Éjsötét szerelmetes nemzedék
Papp Attila Zsolt
A noirtól északra
Demeter Zsuzsa
Családom és egyéb állatfajták
Jakabffy Tamás
Schubert és a D. 944
Portik Blénessy Ágota
Káoszelmélet vászonra vetve
Májusi évfordulók
 
Ferenczi Szilárd
Farkas, okkal kitáncoló
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 8. (694.) SZÁM – ÁPRILIS 25.


Az ember olyan állat, aki magaviseleti kódokkal ruházza fel a többi állatot, mindezt nyilván önmagához viszonyítottan. Társadalmi szerepvállalásai és cselekedetei során egyes kódokkal azonosul, másokat vetélytársaira aggat, és vannak kódok, amelyek a felsőbbrendűség érzetének leszögezéséhez szükségesek. A kódok jelzős kapcsolásában az előjelek az alkalomnak és célnak megfelelően akár fel is cserélhetőek. Ha van idő és helyzet, amikor, teszem azt, a farkas magányossága, céltudatossága, ereje és kitartása jellemnégyszögén belül szükséges meghatároznom magam egy bizonyos feladatkör elvégzésében, akkor tehát a nemes farkashoz illően dolgozom, egyedül, eredményesen, jól. Ha viszont a vetélytársak csapatmunkával, szabályszegéssel, hátulról, alattomosan kerülnek fölénybe, akkor ugyebár falkában, ordas módon gyűrnek le, mint valami toportyánok. A szabályszegés más esetben viszont erény, amiképp csökönyösségnek fogjuk fel alkalomadtán a törtető társtalan munkavégzést is.
Hadd szemléltessem a fentieket egy hollywoodi filmes referenciával: Kiképzés (2001, r. Antoine Fuqua). A két főhős párbeszédeit át- és áthatja az „are you a wolf, or are you a sheep?” kérdése. Itt nyilván a keménytökű utcai zsaru analógiájában a farkas pozitív kapcsolás. Amikor azonban ugyanezek a zsaruk csapatban kirabolják a védtelen drogdílert, hasonló módon farkasokként viselkednek, ezúttal negatív konnotációban.
A farkas esetében létezik még egy kód, amelynek emberi jelzőként való használata visszaüthet. Önmagában véve az állatfaj legnemesebb tulajdonsága lenne, amely a világtörténelem során számos hőst jellemzett, a mai társadalomban viszont attitűd gyanánt elkerülhetetlenül gyanús. Ez a szabadság csökönyös szeretete, a megszelídíthetetlenség, és a farkas egyetlen olyan jellemvonása, amely most ismét kizárólag az övé, éppen azért, mert határozottan velünk szemben nyilvánul meg. A farkas szóba eleve bele van kódolva a vad szabadság érzete (hiszen ki hallott már házifarkasról?). És ott van még a számtalan szólás, közmondás, minden olyan kultúrában, amely látott már közelről farkast.
A francia Jean-Jacques Annaud a kínai filmgyárban adaptálta a rendkívül népszerű Farkastotem című, félig életrajzi regényt, amelyet Jiang Rong álnév alatt egy pekingi professzor, név szerint Lü Jiamin írt és 2004-ben jelentetett meg. Egyik sem volt veszélytelen vállalkozás, tekintve, hogy a regény cselekménye a hatvanas évek második felében startolt kínai kulturális forradalom idején zajlik, és lényegében a kényszerű modernizáció ürügyén indított esztelen pusztítást tematizálja. Mindkettő megtűrt alkotás tehát abban a szelídarcú kommunizmusban, amelynek legitimáló előképe a Mao-rezsim, és amely őrült tempóban a maga kulturális-gazdasági forradalmát hajtja most végre.
A cselekmény középpontjában a Belső-Mongólia érintetlen sztyeppéin nomád életmódot folytató kisközösség áll, amelyet két külső ellenség fenyeget éppen: a kínai kulturális forradalom és a farkasok. A farkasokkal eddig harmonikus viszonyt folytattak, tisztelték és megbecsülték a természet körforgásában betöltött helyüket, és a városról jött modernizáló brigádok megjelenéséig nem is kellett tartaniuk a támadásuktól. Ám a piros kisbuszon érkező Chen Zhen-nel, a mandarinul írni-olvasni tanító főhőssel egyidőben terepjárón befutnak azok a káderek, akik többet vesznek el a természet nyújtotta és farkasok által elejtett gazellákból, mint amennyi a falka túlélését biztosítaná, ráadásul a párt elrendeli a farkaskölykök elpusztítását is, így a falka bosszúból legyilkolja az állami ménest. Chen Zhen egy kölyköt megment, titokban nevelgeti, mígnem rajtakapják, s a félig háziasított, de szabadságvágyát soha el nem veszítő farkas a többi, szabadon garázdálkodó társai újabb támadásainak következményeit kénytelen elviselni a babonás telepesek részéről, miközben ő maga sem egy minta-háziállat. Kissé kuszának és hézagosnak tűnhet immár a beszámoló, de nem kell aggódni, a cselekmény is éppen ennyire tobzódik a logikai buktatókban és az erőtlen történetvezetésben.
Annaud remekül építi fel a falka motivációs listáját, gyönyörűen fényképezi a szürkületben fenyegetően csoportosuló farkasokat, és remekbe szabott dinamikával, lenyűgözően koreografálja a hatalmas sztyeppei vihar idején a lovak ellen intézett támadást, ám az emberi cselekményszállal mintha nem tudna érdemben mit kezdeni. Úgy a játékidő feléig korrekt középszerű filmet rendez, azután viszont szétfolyik az egész. Chen Zhen talán kíváncsiságból, talán az emberi kegyetlenséggel szembeni lázadásból, talán szeretetből menti meg a kisállatot, de későbbi ragaszkodásában teljesen figyelmen kívül hagyja mind a józan észt, mind az öreg nomád tanácsait, mind a külvilág kényszerét, jóllehet racionalitásból eleddig fényesen szerepelt. Képtelenség immár azonosulni vele, s a néző ellene fordul. Szeretetének hatásfoka nem egyértelmű, indokai ködösek, cselekedeteit kapkodás és gyermeki naivitás jellemzi. Írhatnánk mindezt fiatalsága és tapasztalatlansága számlájára, ámde a jellemében beállt gyökeres változás magyarázat nélkül marad. A farkassal közös története (barátságnak nem nevezhető, hiszen egyoldalú) a pótcselekmény ívéhez képest is sután ér véget, és hiába James Horner patetikus húrokat pengető zenesávja, a kapcsolatba érzelmet nem olt, és még kevésbé magyarázza. Mi tagadás, a történetvezetésben nem jeleskedő rendező a filmzenét egyfajta narratív kibúvóként használja, az érthetetlen emberi motivációk tengerén hangzással nyerhető érzelmi vihart igyekszik kavarni, mintegy tust húz a nihilre. Az író Lü Jiamin mentségére legyen mondva, Annaud és a forgatókönyvírók átirata számos ponton eltér az eredeti szándéktól, ráadásul a filmbe szerelmi szálat is írtak, amitől giccses, halovány vadnyugati románc érzetét keltik a végső mozzanatok (egy félszeg csók után a mongol csaj tenyerébe veszi Chen Zhen arcát, becsücsörít és felkacag: ti kínaiak, ti!). A többi hős jellemfejlődése is bukfenceket vet, egyiket a másik után, és a kétórás játékidő ellenére karakterük messze kidolgozatlan és egysíkú marad. A farkasokkal foglalkozó cselekményszál ennek ellenére erős, de kevés (az állatok betanítása Andrew Simpson érdeme). A táj is gyönyörűen fényképezett, de mindhiába az üdezöld nagytotálok, narratív szerepük eltörpül a botlások mellett.
Annaud dolgozott már állatokkal, például A két testvér (2004) című kalandfilm forgatásán, és rendezésért kijáró César-díjat éppen A medvéért (1989) kapott, e téren szerzett tapasztalatait pedig a Farkastotemben remekül kamatoztatja, viszont az emberi kapcsolatok és dinamikák terén itt jócskán mellényúlt. Ordasul, mondhatni.

Farkastotem (Wolf Totem), színes kínai–francia film, 121 perc, 2015. Rendező: Jean-Jacques Annaud. Forgatókönyvíró: Jean-Jacques Annaud, Jiang Rong, Lu Wei, Alain Godard, John Collee. Zeneszerző: James Horner. Operatőr: Jean-Marie Dreujou. Vágó: Reynald Bertrand. Szereplők: Shaofeng Feng, Shawn Dou, Ankhnyam Ragchaa, Yin Zhusheng, Ba Shen Za Bu.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében