"arénában a vadállatok"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 8. (694.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Az állat mint tükör, vészjelzés és remény
Idősebb Pilnius
Természetrajz (Historia naturalis)
Murányi Sándor Olivér
Tereprajz
Molnár Vilmos
Kilencedik fejezet, amelyben különös dolgokról esik szó, Malacka pedig álmot lát
SELYEM ZSUZSA
A felhők földi barátai
Lovász Krisztina
Versei
György Attila
Transzilvállatok (Bestiarium siculorum)
Balázs Imre József
Találkozás
Bréda Ferenc
THEATRUM FABULAE
Barcsai László
Langurvizeltető
ANDRÉ FERENC
Versek
Solymár András
Novellák
HORVÁTH BENJI
Madarak. A goliárdok krónikásához
Pap Zsolt
Vannak-e az ellenállásnak közhelyei?
Patricia Lockwood
Megerőszakolós vicc (Rape joke)
SERESTÉLY ZALÁN
Két vázlat az állat méltóságához
Varga Melinda
Állatszív
Szőcs István
Juszt se leszek a magáé!
Ferenczi Szilárd
Farkas, okkal kitáncoló
Péter Beáta
Brahms és a macskák. Meghalni minden este?
Antal Balázs
Éjsötét szerelmetes nemzedék
Papp Attila Zsolt
A noirtól északra
Demeter Zsuzsa
Családom és egyéb állatfajták
Jakabffy Tamás
Schubert és a D. 944
Portik Blénessy Ágota
Káoszelmélet vászonra vetve
Májusi évfordulók
 
Papp Attila Zsolt
A noirtól északra
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 8. (694.) SZÁM – ÁPRILIS 25.


Kondor Vilmos: A bűntől keletre. Libri, Budapest, 2015.

Gordon Zsigmond tényfeltáró bűnügyi újságíró és a Wertheimer család koronaőrei után újabb Kondor Vilmos-hős nevét kell megjegyeznünk: ő Ferenczy Tibor nyomozó, a budapesti rendőr-főkapitányság detektívje. Ahhoz képest, hogy a mai magyar irodalom talán legtitokzatosabb szerzője mintegy három éve épp ezeken a hasábokon (is) nyilatkozta, hogy nem tervezi olyan detektívregény írását, amely a jelenben játszódik, A bűntől keletre című új opusz cselekményét nagyon is kortárs közegbe helyezi. Olyannyira, hogy egyes karakterek talán túlságosan ismerősnek is tűnhetnek: nem feltétlenül konkrét személyként, hanem (arche)típusként.
Itt van például egy mai magyar miniszterelnök, akit meggyilkolnak. Ez már eleve merész húzás, de az igazán ironikus fordulat az, hogy nem bombamerénylet, lőfegyver vagy más, vezető politikushoz „méltó” gyilkolási eszköz által éri utol a végzete, hanem... belefullad egy tál mérgezett levesbe, ráadásul a saját születésnapi ebédjén. Ferenczy nyomozó, akinek van némi problámája az alkohollal, de amúgy viszonylag rendezett magánélettel rendelkezik, elkezdi felgöngyölíteni az ügyet. A merényletet – mi más – egy szélsőjobboldali paramilitáris szervezet vállalja magára, de Ferenczynek bűzlik az egész sztori, és természetesen igaza van: a szálak a múltba, a miniszterelnök és családja „előéletének” rejtett fejezeteihez vezetnek. Mondhatnánk azt, hogy Kondor – a karakter felépítésében, a kortárs társadalmi környezet rajzában vagy az elbeszélésmódban – a „skandináv modellt” követi, de ez bűnös leegyszerűsítés lenne: mai bűnügyi történetet valószínűleg ilyen erővel és érzékenységgel érdemes írni, vagy sehogy. Merész állítás, de megkockáztatom, a gondolatkísérlet kedvéért: ha Kondor Vilmos néhány évvel korábban kezdi szerzői pályáját, talán ma nem északi, hanem keleti noirról beszélne az irodalomtörténet.
Bár a megoldás kissé kézenfekvőnek tűnik, Kondor a mai díszletek között is otthonosan mozog. Csak azt nem értem, ha a Ferenczy-saga folytatódik – amint azt nyilatkozta a szerző –, akkor ez a befejezés...
De csitt!





Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében