"arénában a vadállatok"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 8. (694.) SZÁM – ÁPRILIS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Az állat mint tükör, vészjelzés és remény
Idősebb Pilnius
Természetrajz (Historia naturalis)
Murányi Sándor Olivér
Tereprajz
Molnár Vilmos
Kilencedik fejezet, amelyben különös dolgokról esik szó, Malacka pedig álmot lát
SELYEM ZSUZSA
A felhők földi barátai
Lovász Krisztina
Versei
György Attila
Transzilvállatok (Bestiarium siculorum)
Balázs Imre József
Találkozás
Bréda Ferenc
THEATRUM FABULAE
Barcsai László
Langurvizeltető
ANDRÉ FERENC
Versek
Solymár András
Novellák
HORVÁTH BENJI
Madarak. A goliárdok krónikásához
Pap Zsolt
Vannak-e az ellenállásnak közhelyei?
Patricia Lockwood
Megerőszakolós vicc (Rape joke)
SERESTÉLY ZALÁN
Két vázlat az állat méltóságához
Varga Melinda
Állatszív
Szőcs István
Juszt se leszek a magáé!
Ferenczi Szilárd
Farkas, okkal kitáncoló
Péter Beáta
Brahms és a macskák. Meghalni minden este?
Antal Balázs
Éjsötét szerelmetes nemzedék
Papp Attila Zsolt
A noirtól északra
Demeter Zsuzsa
Családom és egyéb állatfajták
Jakabffy Tamás
Schubert és a D. 944
Portik Blénessy Ágota
Káoszelmélet vászonra vetve
Májusi évfordulók
 
Demeter Zsuzsa
Családom és egyéb állatfajták
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 8. (694.) SZÁM – ÁPRILIS 25.

Demeter László: Ősi rákok nyomában. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2015.

Amikor egyszer a török, a kék és a magyar lebegőkandics találkozott a gyepibékával és a tintaszínű, hosszú csápú, lebegő vízibolhával, elbeszélgettek a piros színű kagylós levéllábú tündérekről, akik a tócsákban laknak. Afféle vízitündérek ők, soványak és kövérek, és a nemzetségük mindössze ötszázmillió évre tehető – a mese folytatását balgaság lenne elárulni, de van benne hosszú vándorút, szerelem és ármány, néha még a kondér is előkerül, de szerencsére hőseink megmenekülnek attól, hogy a vasárnapi ebéd fő fogásaként szerepeljenek.
Akár így is lehetne olvasni Demeter László Ősi rákok nyomában című, mesekönyvhöz illően illusztrált könyvecskéjét – s hogy mindezt nem csak elrugaszkodott bölcsészmivoltom miatt mondom, azt több példával is lehetne illusztrálni: a székelyföldi tócsákban rákokat, békákat és egyéb – bölcsészek által egyszerűen csak csúszómászónak titulált – állatkákat kutató biológus nem a szaknyelv csak kiváltságosak számára érthető terminusaiban nyilatkozik kutatásainak tárgyairól, azaz meséjének hőseiről, hanem a földi halandó számára is élvezetes formában mutatja be a tócsák gazdag állatvilágát, amely 500 millió éves múltra vezethető vissza. „Ennyi idő alatt nem szégyen kipusztulni, de a levéllábú rákok állták a sarat!” – mondja a szerző. A néha mikroszkópikus, néha néhány centiméteres kis állatkák leírásakor nem nélkülözi a mesei fordulatokat sem: „hogy szavamat ne keverjem”, folytatja a mesélést a békák titkairól (merthogy szerzőnknek természetesen „a béka elárulta titkát”), vándorlásaikról, amelyekkel meghazudtolják a mindenféle tudományos magyarázatokat: „Ha a békák követnék a róluk szóló szakirodalmat, azt gondolnák, milyen buták ezek az emberek!”
És persze nemcsak a nyelvezete és rendhagyó jellege miatt izgalmas olvasmány Demeter László könyve: humora, kiszólásai révén otthonosabban mozgunk ezekben a jégkorszakban keletkezett pocsolyákban, az otthonosságérzetet a kultúrtörténeti jellegű kiszólások is erősítik: az „Édesanyám, seme van a puliszkának” vagy „Csúszik belé, mászik ki, a galuskát rúgja ki” népi mondókákkal igazolja a tócsarákok és békák több száz éves jelenlétét Székelyföldön, hiszen, mint mondja, „a béka normális körülmények között nem szerepel a székelyek étlapján.”
Ezért ha Székelyföldön járunk, vigyázzunk, ha pocsolyába lépünk, nem csak sáros lehet az új cipőnk.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében