"tanulja az ég a földet"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 9. (695.) SZÁM – MÁJUS 10.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Papp Attila Zsolt
A szellemi határzár
Varga Melinda
A lelki Trianonoktól oltalmat nyújtó vers a hazám - beszélgetés Eszteró István költővel
Borsos J. Gyöngyi
Bajor Andor palackpostái
Hajdú-Farkas Zoltán
Babás álmok
Fekete Vince
SZÉLHÁRFA - 99+1 haiku
VASILE ERNU
Elöljáróban
Benő Attila
Versek
Ovio Olaru
az anatómia egy magasabb tudományág
FISCHER BOTOND
Isten. Torzó.
Mechiat Zina
Száraz jég
Haklik Norbert
Platóni űrutazás pravoszláv tömjénfüsttel
Balázs Tibor
Versek
Szőcs István
Származni, hej! (I)
Bakk Ágnes
„Ebben a szakmában egy kicsit mindenki elmebeteg”
CSUSZNER FERENCZ
Kórházi tanmese, tapssal
Benke András
Fémhuzallá nyúló árnyékok
Bartalis-Kádár Gellért
Kikeletre várva
Codău Annamária
Kézikönyv egy életműhöz
Jakabffy Tamás
Világpolgár és bolsevik hazafi – Prokofjev
Portik Blénessy Ágota
Nem csupán sejteni, de tudni a világot
Hírek
 
Benő Attila
Versek
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 9. (695.) SZÁM – MÁJUS 10.



(Forgószínpad?)

Ilyenkor csak lefele nőnek a fűszálak. Elágazik a homály.
Alagutak. Vérerek. Csobog a hosszú folyosó.
Kanyarok, villanások. Hol dereng még láthatár?
Föllélegzik a talaj. Páracsend. Moccan a gyökér.
Tovább, tovább. Visz a láb. Merre süllyedtek a távlatok?
A hegyek völgyekké lettek. Merre téved a tekintet?
Színek szakadnak, hasadnak. Szivárvány-híd romja.
Fölvánszorogna a tekintet a legmagasabb pontra.
Becsomagolt távol. Dülöngél az idő fölötted.
Becsapódnak az ajtók. Lépcsőforduló.
Valaki erre járt. Nyomok szétfolynak, érintések kövülnek.
Kifordulnak a falak. Ferdén állnak a képek.
Merre nézel? Könnyedén hajítod a távlatokat.
Forgószínpad? Csak saját tengelyed közül forogsz.
És mégis mozog az alapzat. Éled a hang.
Kapcsold le az időt. Beszüremlik a fény.
Csöpög a csend. Elállt a tárgyak körforgása.
Karcolások, hegek. Tapogatsz belső falaidon.
Lüktet a mész. Minden élő, magában vacogó.
Feketeruhások vermeket, sáncokat ásnak.
Már megérkeztél. Lenne még tovább
valaki másnak…

*

(Léptek, lélegeztek)

Falak. Ledőlnek a pillanatok. A lap szélét egér rágja.
Morzsák hullnak a csillagos égből. Nem tudom,
merre nézzek. Szúrnak a fények hosszú lándzsái.
Törékeny pirkadat. Homályba öltözik a távol.
Közeledik és távolodik a határ. Gondolat-kupolák.
Dallam-szilánkok. Repedezett föld, töredezett évszak.
Kúszik a fény a romok alatt. Léptek, lélegzetek, holt lelkek.
Dőlnek a kerítések. Vagyok, vagy már nem én vagyok.
Csalánlevelek bújnak elő a sziklatömb alól.
Lendül az ötlet. Koccanások, karcolások. Koppan az idő,
elhallgat. Az égtájak elmozdulnak. Sarkcsillag hűlt helye.
Visszanézne az eltávozó. Békabőr-királyfi. Serken a szó.
Vízcseppek csüngnek. Baglyok ülnek. Rád alkonyodik az ég.
Csalnak a képek. Émelyítő mámorba ringatnak.
Tükörszilánkok őrzik volt arcainkat. Vár a jövendő.
Tudja mi a tapintat…




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében