"minden csak adat és név"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 10. (696.) SZÁM – MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Paradigmese
Zsidó Ferenc
Az ihlet ahhoz kell, hogy az ember megtanuljon írni - beszélgetés a 70 éves Lőrincz Györggyel
Vida Gábor
Regény helyett. A hadsereg (2.)
Günter Kunert
Az Öregúr a lelkével beszélget (Der alte Mann spricht mit seiner Seele)
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Szükségszerűm vagy véletlenem. Levezetni Kertész Imrét
Haklik Tamás
Black Jack (I)
KULCSÁR ÁRPÁD
Versek
Nagy Márta Júlia
Versek
SERESTÉLY ZALÁN
Versek
Vallasek Júlia
Meséljen!
Tamás Dénes
Az utolsó polgári regény
Szőcs István
Származni, hej! (II.)
Jakab-Benke Nándor
A mesefilmek hízott bolhája
Karácsonyi Zsolt
Öregek könyve. Belső pusztulás
ERDÉLYI KRISZTINA
Mézsűrű csöndben
Codău Annamária
Hermeneutikai együttérzés
Demeter Zsuzsa
Ragyog a kedvünk!
Jakabffy Tamás
Jazzybirds: On the Road
Portik Blénessy Ágota
Művészettörténeti időutazás
Júniusi évfordulók
 
KULCSÁR ÁRPÁD
Versek
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 10. (696.) SZÁM – MÁJUS 25.

túl hosszú

csak túl hosszú mondatokban tudnám mondani
és feloldódnál mint húgy a hóban
s annak is milyen impaktja van?

évek óta így vagyok
mint egy üzemen kívülre helyezett szatellit
gyűjtöm rólad az eltévedt jeleket.

mert megtanultam mi a felfüggesztett idő:
abban élem azóta az életem
ismerem az etióp gyerekek éhségét:
az van csontjaimban velő helyett
és ismerem a jövőt amely kóbor macskák magzatvizében forr fel
a csillagok helyén özönlő hideget
a fénytörést a halottak retináján:
mind nem adja vissza hiányodat
amely sosem jutott el megfogalmazásig
úgy lebeg az agy fáinak torzói közt

te vagy a retorzió a bűnökért amiket miattad követtem el
és az én retorzióm a csonttört információkat sugározni amíg majd
felold a légkör.


transsubstantiatio

a prostituáltak hasán fölfénylik az írás
(megérted mint halottaidat)
fitymacibálás közben a lucskos törölközőn
a szoba egyetlen fehérjén fekve
sosem voltál még ilyen nyomorult
vigyorogsz
valakit ünnepelnek a tévében.

széthordják a vers sorait mint egy megbomlott postás
akit már nem érdekel hová dobja be a leveleket
az idegenek meghatódnak egymás szerelmétől

és néha összejön nekik.

a félkemény fasz lágy erupciója
szentlélek atyatagadó fiú
mária sosem volt nő és gábriel.


veszni

veszni veled a zsírszagú ködben
beletörik a fény s ahol nem ott
valószínűbb hogy rablógyilkosok
gyerekáldozó zsidók gyerek-
tolvaj cigányok szadista
boszorkány mumus lakik
vagy maga a
nagyfaszú öregisten csupa
lélekfekély-szimptóma az
arcom és rücsök és benne
vastag a kosz és örökre be-
festi a bőrt és inkább
maradunk a tövises
kuvikos holdsejtős görbefás
(a tűzön se égne) éjszakában és
zuzmós de előbb-utóbb
felsérti a hátunk és
szeretkezünk a vércsipkés avaron

különválunk ahol sejtjük
az otthont arra megyünk és
megyünk és megyünk a tejszerű ködben
anyatejszerűben pasztörizált és
kitaláljuk milyen legyen erről az emlék
hazatalálás
(áldozatul esés) előtt.


a dunánál (meg a többinél)

nem jó vizek se mosásra se másra
csak hömpölyögnek jelentésadásra várva
duna tisza s a maros most alattam
zöld vízhúsából ködöt párolog
penészes szemű vízi hullák
és lefoszló pikkelyű halak otthonai
iszapos szarszagú vizek
meg nem született gyermekeinket
fullasztani valók

és konkrét kutyakölyköket
akiknek először ég világ retinájukba

mintha hűlő zsír folyna medretekben
és a
közös képzelet kihalt állatainak csontjai lennének
fáitok.

duna tisza küküllő s most a maros
alattam az évezredek zöld
jégpáncéljai alatt remegve.


légzésgyakorlat

valószerűtlen évek zakatolnak a tüdőmben
vagy csak a hörghurut tudja a faszom
csak az emlékek rongyai vannak kiterítve
ahogy az értelemfoszlány lóg a szavakon.
ha átvilágítja a halálröntgen
a törött vázat a rezidensek majd
meglepett arccal merednek rá a tanoncokhoz fordulnak
de aztán a felejtés mellett döntenek
s kinéznek az ablakon felmérni az ősz állapotát
szép ősz az idei mormolják és magára hagyják a beteget
mert az egyetlen gyógyulása a létezőnek ha feleded.

mint fába írtad belém a neved
és benövi a testem és láthatatlan marad
és nem adom ki tömíti gyomrom mint beszakadt
análgolyó

túl sok és megragadhatatlan
pedig konkrét az életed
dolgozol hallgatsz és minden bizonnyal a baszás iránti
pánikrohamaid fölött is lett erőd
és lett erőd a leigázott világodon
mint egy kibaszott zsarnok úgy állsz
míg égnek képzeleted templomai s
földből köpettel gyúrt katonáid halálra erőszakolják a nőket.

 

Kulcsár Árpád: 1987-ben született Gyulakután. Jelenleg Kolozsváron él.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében