"minden csak adat és név"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 10. (696.) SZÁM – MÁJUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
HORVÁTH BENJI
Paradigmese
Zsidó Ferenc
Az ihlet ahhoz kell, hogy az ember megtanuljon írni - beszélgetés a 70 éves Lőrincz Györggyel
Vida Gábor
Regény helyett. A hadsereg (2.)
Günter Kunert
Az Öregúr a lelkével beszélget (Der alte Mann spricht mit seiner Seele)
KECSKÉS TAMÁS HUNOR
Szükségszerűm vagy véletlenem. Levezetni Kertész Imrét
Haklik Tamás
Black Jack (I)
KULCSÁR ÁRPÁD
Versek
Nagy Márta Júlia
Versek
SERESTÉLY ZALÁN
Versek
Vallasek Júlia
Meséljen!
Tamás Dénes
Az utolsó polgári regény
Szőcs István
Származni, hej! (II.)
Jakab-Benke Nándor
A mesefilmek hízott bolhája
Karácsonyi Zsolt
Öregek könyve. Belső pusztulás
ERDÉLYI KRISZTINA
Mézsűrű csöndben
Codău Annamária
Hermeneutikai együttérzés
Demeter Zsuzsa
Ragyog a kedvünk!
Jakabffy Tamás
Jazzybirds: On the Road
Portik Blénessy Ágota
Művészettörténeti időutazás
Júniusi évfordulók
 
Nagy Márta Júlia
Versek
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 10. (696.) SZÁM – MÁJUS 25.

A boszorkányfeleség panasza

Fésülködöm, és úgy nézek a saját szemembe,
mint a nő, akit hamarabb vettek feleségül,
mint hogy beleszerettek volna, és amikor
megtudja, széttárja a kezét: most már bosszút
se lehet állni.

Hazajön a férjem, árnyéka végigvágódik az előszobán,
beömlik utána a lemenő nap, vállán félholdat hord.
Egész nap almát szedett, arca átvette pirosas színüket,
kásás lenne a húsa, ha lehámoznám róla a bőrt.

Éjjel meg a csillagok lesnek minket,
nekem, mint a halál, olyan az éjjel,
megelevenednek halott kőzetek,
és megdermed minden, ami véres és meleg,
mit kezdjek egy szótlan sziklatömb-férjjel,
elhagynám, csak utamban állnak a korhadt keresztek,
a kőkerítés, és hogy újabban áttetsző a lábam alatt a talaj,
szédítő, kékes, és göröngyök, vakondok iramodnak felettem.
Visszafelé beszélhetek, senki meg sem hall,
nem ért meg engem.
Leleplezés a kert végében

Úgyse értjük meg egymást soha.
Ennyi marad, egy horzsolás szegélyén
babrálni tűvel, mintegy véletlenül találni
a sebbe. Nem akartam. Dehogynem.

Hány és hány krumpliemberkém kelt útra
a napnyugta felé, mert azt mondtad nekik,
az egy kapu az ösvény végén a kertben?
És hogy ácsingóztak a paradicsomok, a túlsúlyosak,
mintha tokás kisfiúk irigykednének rájuk?
Hány torzszülött répa csüngő péniszét törted le,
nehogy megrontsanak a sziámi iker-gyökerek?

Igen, ez lett belőlem, édes lányod, így is
hívhatnál, de csak akkor, ha szidsz.
Mifelénk egyedül én propagálom
a szókimondást, miközben a kukoricaangyalok
haját fésülöm, szálakra szaggatom a csuhét,
micsoda szőke lobonc, hogy szikrázik,
amikor tűzre vetem, a játékok így végzik mind.

 

Nagy Márta Júlia: 1982-ben született Debrecenben, jelenleg Budapesten él. Kötete: Ophelia a kádban (JAK-füzetek, Budapest, 2014).




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében