Örökre nyakunkba kerített tarisznya
békíts meg, etess meg, mindenre taníts ma.
Ádámban, Évában, morzsában, darabban
rabszolga s császár van zsidó van, arab van.
Mennyország csillagos hagymahéj darabban
mindenség bölcsőjén maradj ma.
Kolbászt és kalácsot, népeket etess meg,
halat és kenyeret rendelj a szeleknek.
Ősi és nagy világ Isten kis fiának
akiből egyszer nagy örömünk feltámadt.
Nílusok stílusa, átokból Amazon
minden nagy gondja még trappol a martokon,
lejtőkön dübörög, lavinát terelve,
síkságot sikálva, hágókkal perelve,
örömre kivágott fenyőkön szánkázik
hogy még az éhes s az ínséges sem fázik.
Szalmaszál bölcsőben ring hitvány farácson
össznépi ünnep barokkunk, karácsony!
Szókratész tanár úr üzeni Tirolból,
mikulás-istenek szállnak ki diókból
angyalok vihara szakadt a világra,
címerek születnek s borulnak egymásra.
Legelső győzelem, legvégső tervezet:
elszáradt kezekkel csecsemő ér kezet
Neandervölgy műhelye, Betlehem csillaga
mindent egy isteni parancsra hoz haza.
A sötét ide sül hófehér havakba,
ünnepre meghívott térbe hűlt szavakba,
csak kardot s tollat is most kissé letétet,
a hökkent pillanat s küldi a sötétet.
Homérosz tapogat sötéten, félvakon
végig a völgyekben megtapadt falvakon,
nem maradt reménye se hónak, se fénynek,
amin az emberi méretek megélnek?...
Akkor jön parázsló, vastüzű farácson
a színeváltozás hulláma, karácsony.
Amikor érkezik, mikor jön, mikor ás
nagyapó életű lexikon-mikulás.
Tenyere parancsol, két lapú kőtábla,
két marka ablak a kinyíló világra.
Sülnek az ősi jó kalácsok, kőttesek,
mintáik őrzik a színek, a szőttesek.
Mindenik higgadtan magába szerelmes
mint aki hatalmas, bűvös és türelmes,
mindenik mezsgyétől mezsgyéig mosolyog,
mint minden kipróbált és bevált jó dolog,
mindenik nyugodtan csak magát ajánlja
ilyen tél derekán díszül a világra,
rontások, rosszkedvek, keserűmandulák
ellen most maga a mennyország fordul át,
mindenki festi és fújja a mintákat,
iratos, varrottas alá írt tintákat,
vascsengők, rézcsengők egyszavas átkait,
mindegy szótagnév tibeti mátka itt,
tibeti ritkaság, atlanti találat,
túlélő jégkorszak üzen a halálnak,
didergő széltépte lobogó szeleknek
akik négy évszakkal földeket bevetnek...
Ha volna egy napom, legyen az karácsony,
száradni terített kimosott szokásom,
örökös tisztaság hófehér világa,
tapadj a, feszülj a, ragadj a világra
népek nagy masnija, karácsony eszméje
semmit se felejt el, semmit se dob félre...
Örökre nyakunkba kerített tarisznya,
békíts meg, etess meg, mindenre taníts ma,
mindenki enged majd ismerős jelednek,
ami már elveszett, konyhánkban keresd meg.
Kolbászt és kalácsot találsz a farácson,
hóbahullt aranyló hagymahéj, Karácsony!
