"innen és túl ott vagyok"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 11. (697.) SZÁM – JÚNIUS 10
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Ármos Lóránd
Variációk nyári képre
Demény Péter
Ahogyan élünk - Beszélgetés Balla Zsófiával
Ileana Ursu
Versek
Pomogáts Béla
Erdélyben és Európában. Lászlóffy Aladár költészetéről
HORVÁTH BENJI
A furcsa tenger
Haklik Norbert
Örmény sirató
Solymár András
Hála
Élő Csenge Enikő
Kétéltű
Gál Hunor
Versek
Bánóczi Beáta
Versek
Szabó Csenge
Rekedt kiáltást magában visszaküldő vak visszhang
Jancsó Miklós
Potyások
Varga Melinda
Versek
Szőcs István
Származni, hej! (III.)
Gyenge Zsolt
Sieranevadától Brassóig, Peckinpahtől Coenig – román filmek a riviérán
CSUSZNER FERENCZ
„Nem lehet, hogy mi éppen jelentünk valamit?”
TŐTŐS DOROTTYA
Passzus az elbeszéléshez
Pap Ágnes
Halandó és halhatatlan egy fedél alatt
Cicatéren túl
Jakabffy Tamás
Ligeti és Kubrick
Dabóczi Géza
Mézes-mázas manóinvázió
Hírek
 
Pap Ágnes
Cicatéren túl
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 11. (697.) SZÁM – JÚNIUS 10


Petőcz András: Cicaszobor áll a téren. Gyerekek rajzaival. Pont Kiadó, Budapest, 2013.

Petőcz András – időnként, amikor kicsit táncolni akar a szavakkal, s háttérbe szorítja az egyébként komoly témáit – gyermekverset is ír, merthogy ezekben különösen lehet zeneileg ritmikus szövegeket létrehozni, lehet táncolni. Cicaszobor áll a téren című kötete is ezt példázza, hiszen magával ragad a ritmus, élnek a szójátékok, a hangzás egyedi világot teremt.
Ebbe a hol lágy, hol pörgő, hol simogató, hol felkavaró világba helyezi szereplőit, amelyek közül már csak a cím kapcsán is kiemelkednek a macskák, de mellettük nem hiányoznak a mesebeli figurák, a típuskarakterek, Micimackó és barátai, illetve a lírai énnel azonosuló melankolikus Dodó sem, aki „páratlanul” bolyong, keresi a helyét. Ez a sokféle szereplő különböző hangulatot hoz magával, így a látszólag vidám, pörgős gyerekverskötetbe be-beépül a szomorúság, a félelem, a fájdalom, merthogy a kicsik világa erről is szól. A megszemélyesített természet is szereplővé növi ki magát: a hold, napsugár, fű, tó, dombok, hegyek úgy mutatkoznak be, hogy kibillentik az olvasót a szokásos nézőpontból. Dombok, / dombok, / dombok, / miért robotoltok? // Egykettőre / hegyek lesztek, / mégha nem is / igyekeztek! // Jó lesz nektek? / Nem lesz jó! / Lesz rajtatok / kilátó!
Petőcz úgy klasszikus, hogy közben modern, s ez igaz formára, tartalomra egyaránt. A mondókaszerű, rímes-ritmikus versek közé becserkész egy-egy nehezebben emészthető szabadverset is, s talán csak emiatt ajánlják a kötetet öt éven felülieknek. Egyébként csupa zene minden, a szókészlet pedig néhol kifejezetten mai, az internet világához köthető, amitől szintén felcsillan a kis olvasók szeme. Nagyszerű humort, komoly szövegköziséget, sok játékot, néhol pedig filozofikus párbeszédre hívást nyújt a könyv.
Személy szerint én nem szeretem a macskákat, de valamiről lemaradtam volna, ha emiatt félreteszem a kötetet. Merthogy cicatéren túl, sokkal többről szól a kötet. A hétköznapi és varázslatos együttélése, a bánat és az öröm színjátéka, az élet mint élmény versbe szedése. Gyermekközeli, s nem csupán a soroknak köszönhetően, hanem a gyermekek által készített rajzok miatt is, akik őszinte rajz- és ecsetvonásaikkal a legjobb szövegértőknek bizonyulnak. Szép, igényes kötet ez az egész családnak, nem csak gyerekeknek.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében