Laikus ima
(Rugăciune laică)
Atyánk aki szédülten vonulsz könyvtárakon át
és úgy teszel mintha hallgatnál
mintha értenél
könyveket eszik egy kígyó bennem
senki most már nem tudja megölni.
Tudom az izgalmak reálisabbak mint
ezek a lapok amik éjjel és nappal is
harapnak és tudom hogy egyedül vagyok és
végem az asszonyok ugyanúgy meghalnak
kórházakban várakoznak rám
betéve tudom már a hajnalt a partot
a kivirágzott almát tudom tudom.
De mást választanom már nem lehet.
Szarvasvadászat
(Vînătoarea de cerbi)
Amikor először voltam
vadászaton
a szarvasok sírva kérlelték
a puska csövét
Amikor másodszor voltam
mosolyogtak a szarvasok
mert a húsomban
rejtekhelyre találtak
Harmadik alkalommal
már nem vadásztam
egy asszony ellopta az erdőt.
Messzire a versben
(Departe-n poem)
Leginkább reggelenként kézen fogva vezetek egy
nőt a versben
remeg és a vörös szél szimatolja mikor
fúj éppen szegény nő mondom magamnak és
viszem a kezénél fogva messzire a versben.
Mit szólnál egy teához? kérdi és én csendben
josé lezama limára gondolok.
Mit szólnál egy filmhez? kérdi és eszembe jut
apám amint bonaparte életét olvassa a reggelen
amikor elment.
De senki sem lehet mindvégig idegen. Aki még
azt hiszi hogy a pipacsok veszekszenek velem
téved és nem tud semmit.
És milyen reggel az amikor éjjeli lámpák röpköd-
nek micsoda egy reggel mondom magamnak. És
milyen csendben vonul most ez a nő itt a versben.
Az átejtések évada
(Sezonul fumisteriilor)
Csak amadeus úrnak nincs a szájában esthajnalcsillag
most neked sincs egy szerény ajándék oldalán
mennyi erőszak a szobában és csak a fekete
váza és a fekete virágok hibásak.
Nem lett volna ott a testem tegnap este
téged magadon túl is szólítva a száj
a versből a daliás lopva távozott de lehet
hogy csak egy halk nyögés volt az.
Rövid előadás M-ről
(Scurtă relatare despre M.)
Egyedül mehetett fel a sziklákhoz
mint a semmi lakomája mint egy görcsös vonaglás
(„gondolj a fényűző csótányokra, alázd meg
őket, mérgezd meg teájukat”– én nem mondtam
neki ilyet) ez olyan lett volna
mint egy különlegesen előkelő koncert
piszkos szitán szűrt közönséggel
az én szerelmem volt ki keverjen még egy lapot a
játékhoz?
A tüskék felett utak vonultak
mágusok
alkohol papaverin csalán
szeptemberben szó nélkül mintha
félve beigazolódna a kényszer
kutyákat etetett nagyon türelmes volt
mennyi ideig igazgatta haját a nagy tükörben
„költő vagy, költő voltod rossz előjelekkel terhes!”
(öngyilkos lett nem tudom kinek
a nevében
fehér ruhába varrta a folyam)
Hangom a fehér éjszakában
(Noapte albă cu vocile mele)
Az emlékeim közt
hihetetlen tettek maszkok és szorgalmak
mint egy éjszakai élőlény elborul
a tekintetem (ti és az istenek)
miért hogy az én szavaim
puskalövései a húsnak?
Egyesek városokat alapítottak nevet
adtak nekik azt mondták nem is gyanús
az arany.
Szuzában tízezer menyasszony nézte az eget
(nem hiszem).
Színházat akartam alapítani
de könyv lett belőle.
Azt hiszem túl jól nem ismerem én sem.
JÁNK KÁROLY fordításai
Aurel Dumitraşcu (1955–1990), költő. A román irodalom 80-as nemzedékének kiemelkedő alakjaként tartják számon. Életében mindössze két kötete jelenhetett meg, amelyeket számos posztumusz kiadvány követett.
