"szédülten vonulsz könyvtárakon át"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 12. (698.) SZÁM – JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Aeneas, Dido. Dido, Aeneas
Balázs Imre József
Mindig az újraolvasás szüli az ötletet – beszélgetés a 80 éves Láng Gusztáv irodalom­történésszel
Aurel Dumitraşcu
Versek
Sebestyén Mihály
Kémtörténet
Czakó Gábor
Ősnyelv-e a magyar? Nyelvészetünk homályos foltocskái
FISCHER BOTOND
Versek
Váradi Nagy Pál
A láthatatlan mozdony
Pataki Anett
Éjszaka a peronon
Nagy Benjámin
Akkor pedig színről színre
Sárkány Tímea
Versek
ANDRÉ FERENC
Versek
Láng Orsolya
Vers
Hornyák Balázs
Dies irae
Földesi Csenge
Két anyám volt
Szőcs István
Nagyon túl a Dunán, Tiszán is
Jakab-Benke Nándor
A rövidtávfutó magányossága. Felfedezések a TIFF-en
Papp Attila Zsolt
Dívák, fenegyerekek és a kinőtt zakó. Beszámoló a 15. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválról
Péter Beáta
Mindannyian Zucco-k vagyunk?
KISS ERNŐ CSONGOR
Több magányt
MOLNÁR ZSÓFIA
Mikszáth-falfirka, nárciszillat
Nagy Hilda
Regényes összművészet Vajdaságból
Jakabffy Tamás
Barokk hullám Kolozsváron – svindlerek és nemesek
Nagy Borbála
Létallegóriák
 
Aurel Dumitraşcu
Versek
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 12. (698.) SZÁM – JÚNIUS 25.

Laikus ima

(Rugăciune laică)

 

Atyánk aki szédülten vonulsz könyvtárakon át

és úgy teszel mintha hallgatnál

mintha értenél

könyveket eszik egy kígyó bennem

senki most már nem tudja megölni.

Tudom az izgalmak reálisabbak mint

ezek a lapok amik éjjel és nappal is

harapnak és tudom hogy egyedül vagyok és

végem az asszonyok ugyanúgy meghalnak

kórházakban várakoznak rám

betéve tudom már a hajnalt a partot

a kivirágzott almát tudom tudom.

De mást választanom már nem lehet.

 

 

Szarvasvadászat

(Vînătoarea de cerbi)

 

Amikor először voltam

vadászaton

a szarvasok sírva kérlelték

a puska csövét

 

Amikor másodszor voltam

mosolyogtak a szarvasok

mert a húsomban

rejtekhelyre találtak

 

Harmadik alkalommal

már nem vadásztam

egy asszony ellopta az erdőt.

 

Messzire a versben

(Departe-n poem)

 

Leginkább reggelenként kézen fogva vezetek egy

nőt a versben

remeg és a vörös szél szimatolja mikor

fúj éppen szegény nő mondom magamnak és

viszem a kezénél fogva messzire a versben.

Mit szólnál egy teához? kérdi és én csendben

josé lezama limára gondolok.

Mit szólnál egy filmhez? kérdi és eszembe jut

apám amint bonaparte életét olvassa a reggelen

amikor elment.

De senki sem lehet mindvégig idegen. Aki még

azt hiszi hogy a pipacsok veszekszenek velem

téved és nem tud semmit.

És milyen reggel az amikor éjjeli lámpák röpköd-

nek micsoda egy reggel mondom magamnak. És

milyen csendben vonul most ez a nő itt a versben.

 

 

Az átejtések évada

(Sezonul fumisteriilor)

 

Csak amadeus úrnak nincs a szájában esthajnalcsillag

most neked sincs egy szerény ajándék oldalán

mennyi erőszak a szobában és csak a fekete

váza és a fekete virágok hibásak.

Nem lett volna ott a testem tegnap este

téged magadon túl is szólítva a száj

a versből a daliás lopva távozott de lehet

hogy csak egy halk nyögés volt az.

 

 

Rövid előadás M-ről

(Scurtă relatare despre M.)

 

Egyedül mehetett fel a sziklákhoz

mint a semmi lakomája mint egy görcsös vonaglás

(„gondolj a fényűző csótányokra, alázd meg

őket, mérgezd meg teájukat”– én nem mondtam

neki ilyet) ez olyan lett volna

mint egy különlegesen előkelő koncert

piszkos szitán szűrt közönséggel

 

az én szerelmem volt ki keverjen még egy lapot a

játékhoz?

A tüskék felett utak vonultak

mágusok

alkohol papaverin csalán

szeptemberben szó nélkül mintha

félve beigazolódna a kényszer

kutyákat etetett nagyon türelmes volt

 

mennyi ideig igazgatta haját a nagy tükörben

„költő vagy, költő voltod rossz előjelekkel terhes!”

 

                                          (öngyilkos lett nem tudom kinek

                                          a nevében

                                          fehér ruhába varrta a folyam)

 

 

Hangom a fehér éjszakában

(Noapte albă cu vocile mele)

 

Az emlékeim közt

hihetetlen tettek maszkok és szorgalmak

mint egy éjszakai élőlény elborul

a tekintetem (ti és az istenek)

miért hogy az én szavaim

puskalövései a húsnak?

 

Egyesek városokat alapítottak nevet

adtak nekik azt mondták nem is gyanús

az arany.

Szuzában tízezer menyasszony nézte az eget

(nem hiszem).

 

Színházat akartam alapítani

de könyv lett belőle.

Azt hiszem túl jól nem ismerem én sem.

 

JÁNK KÁROLY fordításai

 

 

 

Aurel Dumitraşcu (1955–1990), költő. A román irodalom 80-as nemzedékének kiemelkedő alakjaként tartják számon. Életében mindössze két kötete jelenhetett meg, amelyeket számos posztumusz kiadvány követett.




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében