Nikotin
Ma halt meg apám. Vagy talán tegnap, nem is tudom pontosan.
És mégis be akarják tiltani. Zárt helyeken. Apámat.
Apám sima Carpaţi volt, Winchester volt, Camel volt,
lassan lett apámból nikotin, ötven év alatt, előbb csak a tüdeje, aztán belülről kifelé egyre inkább.
Sárga az ujjam az apámtól, elszívok napi harmincat.
Aztán rák lett belőle, előbb csak a tüdeje, aztán belülről kifelé egyre inkább.
Betiltják a rákot.
Kérem, tiltsák be a rákot.
Kérem, tiltsák be apámat.
Cigizett az autóban, mi, a tesómmal ott ültünk hátul,
mikor a gyárból hazajött, csendben kellett maradni,
ha délután lepihent, csendben kellett maradni,
ha ivott, jobb volt csendben maradni.
Mikor megölelsz valakit, és a péniszeddel érzed a péniszét, akkor egyforma magasak vagytok?
Néha becigizek az autóba, igaz, csak ha nincs ott a kisfiam, de a füst és a szag beivódik a kárpitba.
Idegesít, ahogy ordít a gyerek, fáradt vagyok.
Belefáradtam.
Hogy írjak így, itt zajong mellettem.
Nem tudom ezt a kurva verset se megírni így,
nem tudok rímeket keresni,
nem érzek semmilyen ritmust,
itt vinnyog mellettem.
Egyedülálló apukát játszok, fürdetlek, öltöztetlek, kakaót csinálok, mesét olvasok, porszívózok, kenyeret pirítok, rendet rakok, verset írok, kussolj már!
Kérem, tiltsák be az apákat.
Teodora
legyen egy tornác mindig a zsebben
összecsukható őszi napsütés
főzöm a kávét, míg belerebben
a depressziónkba egy foszlány, egy mondat
egy beszélgetés félreérthetősége,
de ez a tévedés is csillog,
mert ugye zsebretettük istent
az ima is instant, te meg csak csillag
csillag a gyönyör huzatában.
Szerintem én is az vagyok.
A mindennapok paplanhúzatában
bújjunk el, gyere, a zsebünk itt is
ragyog a sötétben. Kilóg a fény széle.
Legyél a kávé, egy rím a sorvégre,
legyél a reggel, a lélegzés íve,
és persze a kérdés: dansezi cu mine?
Talán december
narancshéjsötét
szánkózik az orrnyergemen
az éjszaka tétova
az álmom ostoba sültszag kavarja fel
zenélő képeslapok
hiánya kong a postaládában
szorong a címzett
az idén is jó lett a kötött kardigán
narancshéjsötét
gyomorsavörvénybe bámulok
apa szemébe valahol
ahol inkább az alkohol csillog a hártyán
villanyvasutat kaptam
a jézuskát nem ismerem
rossz gyereknek rossz ajándék
én ma este apával mennék ahová ő megy
narancshéjsötét
ritmus a rothadás
szőnyegbe ragadt tűlevelek
becsomagolom amit én nem merek megkapni
narancs a vékonybélben
bennem egy csecsemő teste
sötét héjjá hámozva
majd jövőre elhozza a jézuska talán
