"szédülten vonulsz könyvtárakon át"
Kereső  »
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 12. (698.) SZÁM – JÚNIUS 25.
 
Tartalomjegyzék Archívum
 
Karácsonyi Zsolt
Aeneas, Dido. Dido, Aeneas
Balázs Imre József
Mindig az újraolvasás szüli az ötletet – beszélgetés a 80 éves Láng Gusztáv irodalom­történésszel
Aurel Dumitraşcu
Versek
Sebestyén Mihály
Kémtörténet
Czakó Gábor
Ősnyelv-e a magyar? Nyelvészetünk homályos foltocskái
FISCHER BOTOND
Versek
Váradi Nagy Pál
A láthatatlan mozdony
Pataki Anett
Éjszaka a peronon
Nagy Benjámin
Akkor pedig színről színre
Sárkány Tímea
Versek
ANDRÉ FERENC
Versek
Láng Orsolya
Vers
Hornyák Balázs
Dies irae
Földesi Csenge
Két anyám volt
Szőcs István
Nagyon túl a Dunán, Tiszán is
Jakab-Benke Nándor
A rövidtávfutó magányossága. Felfedezések a TIFF-en
Papp Attila Zsolt
Dívák, fenegyerekek és a kinőtt zakó. Beszámoló a 15. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválról
Péter Beáta
Mindannyian Zucco-k vagyunk?
KISS ERNŐ CSONGOR
Több magányt
MOLNÁR ZSÓFIA
Mikszáth-falfirka, nárciszillat
Nagy Hilda
Regényes összművészet Vajdaságból
Jakabffy Tamás
Barokk hullám Kolozsváron – svindlerek és nemesek
Nagy Borbála
Létallegóriák
 
MOLNÁR ZSÓFIA
Mikszáth-falfirka, nárciszillat
XXVII. ÉVFOLYAM 2016. 12. (698.) SZÁM – JÚNIUS 25.


Ignácz Rózsa: Papírmalom. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2015.

 

A „kéthazájú ember” – Kovásznán született, Budapesten színészként, íróként, műfordítóként 1979-es haláláig tevékeny – Ignácz Rózsa regénye címében vállalja: távoli, amiről szól. A szövegben a jelen számára akár egzotikusnak ható papírmalom, „melyet ezen a néven már csak mi ismerünk, régiek”, kronotoposszá épül; a Bethlen Kata-korabeli erdélyi művelődésnek és az 1920-as években bontakozott ligeti diákszerelemnek egyként kulcsa.

 

Így nyújtja a Hérakleitosz vizében (itt: Berivoj-folyócska) álló, gyerekperspektívából (is) történelmet író mű a Trianon utáni Fogaras képét, a szerző irodalomkritika által elismert „helyzetrajzainak” rokonaként, a jelen reflexiójára késztetően. A társadalmi tabló bakfis- vagy családregény hátterét adja. A nővére szerelméért önfeláldozó, majd nővére önfeláldozása révén „újjászülető” énelbeszélő pontos, érdekes tanúságtételei emberi viszonyokról szintén kiemelendő értékei a könyvnek.

 

A Papírmalom finoman meglepő: viszonylag hagyományosnak mondható prózatechnikáját néhány szubtilis csavar kezdi ki. Ezek egyike a szerző biográfiájával összeolvasva lesz világos. Az „önéletrajzi ihletés” ugyanis esetében nem a triviális író–főszereplő hasonlóságot jelenti; mi több, az Ignácz Rózsához leginkább köthető barátnő-mellékfigura az események egy adott pontján egyszerűen „kiíródik” a regényből. Ez a megoldás kellően termékennyé teszi valóság és fikció (szintén nem „szájbarágósan”, de) tematizált dialektikáját, és összecseng az emlékezés természetére vonatkozó kérdezéssel.

 

Ugyanígy hiányzik – legalábbis a hangsúlyokat illetően – az elbeszélés vállalt tétje: elmondani, „mi volt a Papírmalom.” A románc, ideál „még/már nem” teljesedik ki, ez a szál azonban felmutatja a kis dolgok – ajándékba fogott hal, a láthatásért vállalt hajnali takarítás – szépségét, nagyságát. Az olvasói várakozás pedig másként is beteljesedik: a „halhatatlan kis múzeum”, Erdélytől „elvárhatóan” soknemzetiségű, -vallású Fogaras több idősíkon zajló életének megismerésében. Ahol a várárok jegén Babits korcsolyázik, talán miután Bicsérdy Béla divatos életreform-előadását meghallgatta, és majdnem új Romeót szülnek a hatalomváltós idők.

 

A Papírmalom nárciszillatú lányregény, „Éljen Mikszáth Kálmán!” feliratú tűzfalak előtt.

 




Proiect realizat cu sprijinul Primăriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca
Kiadványunkat Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és Városi Tanácsa is támogatja

Redacţia Helikon susţine şi promovează municipiul la titlul de Capitală culturală europeană
Szerkesztőségünk támogatja a Városi Tanácsot az Európai Kulturális Főváros cím elnyerésében